Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

43 nak, kettő alui. egy felül. Az alsóknak vízszintes érintő síkjuk van, ezeken nyugszik a tengely, a felső meg érinti. A hüvely homlok- és oldalfala, amennyire csak e görgők ágyazása engedte, át van törve. A hüvelyt tartó csőfalból is csak annyit hagytunk meg, amennyire szerkezeti okokból szükségünk volt. E sok irányú és bő nyílások lehetővé teszik a csapágy automatikus öblítését és ezzel a káros hordalék lerakodásnak elejét vettük, anélkül, hogy a gördülő súrlódás előnyeit feláldoztuk volna. Ez a csapágy munkaközben nem szorul tisztításra, de kívánatos, hogy a műszer elraktározása előtt szárazra törülhető legyen, ezért szerkesztettük e csapágyat is elemeire könnyen szétszedhetően. A vízszebességméróknek egy további kényes szerkezeti eleme az. amely a tengelyfordulatok elektromos regisztrálása végett az áramkört automatikusan zárja vagy megszakítja. A régi, az elektromos áram nélkül dolgozó és csak a tengelyfordulatok többszörösét jelző számláló készülékek hibáiról szándékosan nem emlékezünk meg, mert ezek a modern hydrometriában már csak alárendelt szerepet játszanak. Az áramkör kapcsolása vagy megszakítása rendszerint az elszigetelt vezeték végső elemét képező rugó közvetítésével történik, amely, ha minden egyes tengelyfordulatot kívánunk regisztrálni, közvetlenül a vitorlatengely, a fordulatok többszörösének regisztrálása esetén pedig a vitorlatengely végtelen csavarja által hajtott fogaskerék dobját dörzsöli. Mindkét esetben a rugó mint dörzsfék működik, tehát a tengely forgássebességére késleltetően hat. Bőséges tapasztalatok alapján megállapíthatjuk e rugók kétirányú káros hatását. 1. Határt szabnak a műszerek érzékenységének, amelyet nem lehet gyengébb rugóval fokozni, mert ilyennel a regisztráló elektromágnese a dörzsölődő vezetékvégek határozatlan érintkezése következtében tökéletlenül működik. 2. Bizonytalanná teszik a bemérés útján nyert forgásvonal érvényességét, mert elkerülhetetlen, hogy használat közben a rúgó fékező ereje ne változzék.' A hordalékos tér elkerülése végett ugyanis exponáltán kell a műszerre szerelni, mely körülmény a rúgófesziiltség állandóságát a könnyű deformálás miatt veszélyezteti. E tényen mitsem változtatunk, ha a rúgót egyrészt megkímélése végett, másrészt az elektrokémiai úton reá rakodó és a vezeték fokozatos ellentállását okozó kéregtől való megtisztíthatása végett a műszerről könnyen leszerelhetően szerkesztjük. Ez a korábbi műszereknél oly módon nyert megoldást, hogy a rúgó egy lemezre lett erősítve, mellyel a műszer többi fémalkotóreszeitől elszigetelten, fecskefarkszerű illesztéssel a műszerre tolva, ott reteszzárral rögzíttetett. Ilyen rúgószerkezettel van ellátva а XXI/« és XXI/6 sz. ábrán látható műszer, amely különben lényegben a Hajós-féle sebességmérőktől — egynéhány műszerészeti fogástol eltekintve — még csak a fentebb ismertetett görgős csapágyban különbözik. Az e típushoz tartozó sebességmérőknek egy toyábbi fejlődési stádiumát mutatja а XXII. ábrán látható műszer. Itt a súlyos tengelyt a lendítő tömégének elhagyásával egy minimális méretű könnyűvel helyettesítettük, amelyre a tengely aczélcsúcsát a végtelen csavarral együtt egy szorítóhüvellyel erősítjük.