Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - V. Pálffy Tihamér: Csőzszilipeknél a beton legnagyobb húzófeszültsége

185. •csőzsilipben több vasbetétet Mérjük fel összes keresztmetszeti területét a II b. erőpoligonba és húzzuk meg megfelelő oldalát a kötélpoligonban. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a semleges tengely lej ebb tolódik és megnövekszik a nyomásra igénybe vett beton keresztmetszeti területe: ezáltal csökkentettük nemcsak a vas egységterületére eső húzást, hanem a beton nyomóigénybevételét is. így kipuhatolhatjuk — igen rövid úton — a beépítendő vasbetét területének czélszerű határát is. E szerkesztések szerint: Z

n = 066 m in = 0-38 m ; h, = i

n а,Ъ,с = 038 X 04 X 1 X 1 = 0152 «i

4 Кг a =-- — = = 0-23 m* ; m = 1-6 m,, Zu Ob 6 melyek felhasználásával : аш = Kzu = ^^3 ~ 348 t/

m*

= 3

4'

8 ]cglCm

i g vii — 15 чьи— — — = 5220 = 666 legi cm

2. z

n 6-66 ' Az I. alatti «<тbji^ = 14-6 kg/cm

2 meg nem engedhető igénybevételből megállapítható, hogy a megvizsgált csőzsilip alapja meg fog repedni a külső erők hatása következtében. Azt is konstatáltuk II. alatt, hogy a vasbetontartóvá átalakult csőzsilipben a beton nyomófeszültsége alig lépi át a megengedett határt, a vas húzása pedig azon jóval alul marad (természetesen, ha az altalaj kifejtheti a feltételezett reakeziót) : és mégis tartanunk kell a katasztrófától, mert vízépítményeknél, kedvezőtlen altalaj esetén, számolnunk kell egyidejűen egyéb komplikácziókkal is. Nevezetesen laza altalajon keresztül a nyomás folytán átszivárgó víz felhordja az altalaj alkotó részeit a megrepedt csőzsilipbe. Ezáltal meglazul még jobban az altalaj és megcsökken a reakezióképessége. Viszont a külső erők nyomatéka felszökken előre nem látható módon. Tehát már eleve arra kell törekednünk vízépítményeknél, hogy a betonalapban fellépő húzófeszültség át ne lépje a megengedett 12 kg/cm

2 határértéket és ennek következtében a csöz&ilip homogén betontartós jellege ne szenvedhessen csorbát. Ezt a feltételt pedig két módon elégíthetjük ki: 1. a tartó magasságának növelésével, 2. a vasbetét keresztmetszeti területének szaporításával. Czélszerűségi szempontból, esetleg, mind a-két erősítő módszert egyidejűen is alkalmazhatjuk. Esetünkben (lásd 2. rajzot) 40 cm-el nagyobbra vettük fel az eredeti tartó magasságát. Keresztmetszetében ugyanazok a részterületek szerepelnek, mint az •előző 1. rajzon, csupán F

7 = 5600 cm

1-tel egészítettük ki a megnövelt szelvényt. Erőtervét a 2. rajzon mutatjuk be. Szerkesztésünkben : г = 1-28 m; i=l-47 m; I=i, a, Ъ,е = Ы7 X 0-4 X 1 X 1 = 0-59 m* T O^Q m = 2'0 m; Kz = - = = 0'46 m*; M = 80 tm. z 1-28 A belső erőket számítva M m — z — 0-1 Gb =

= ! Gv = 16 *b z z <7b = = 174 tím'

z —17 4 kg/cm*; <7

v = 15 X 17'4

= 126 kg/cm

2