Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

19 Egyéb tényezőktől eltekintve, már ez az aaszimetria is arra enged következtetni, hogy a két ellentétes irányú integráló mérésből nyerhető számtani közép nem adhatja a pontonkénti mérés eredményét. Hogy e két irányú integrálmérést a pontonkénti függélyméréssel összehasonlíthassuk és hogy általában a mérési eredmények várható pontosságáról tájékozást nyerhessünk, a hidrodinamikai nyomásoknak az ingára és vitorlára való •együttes hatását kell vizsgálat tárgyává tennünk, mert a V és с sebességek egyaránt hatnak az ingára és vitorlára. Fejtegessük ezt az elhanyagolt kérdést előbb elméleti alapon, az ebből levonható megállapításokat majd kísérletekkel fogjuk ellenőrizni. Figyelmen kivül fogjuk hagyni a lengés és kötélrezgés zavaró hatását és •csak a műszersebessóggel összefüggő jelenségekre leszünk tekintettel; feltételezzük az összehasonlító mérések egyidejűségét, а V sebességek állandóságát éá vízszintes irányát; a műszert állónak képzeljük és sebességét ugyanolyan nagyságú, de ellenkező értelmű vízfolyással helyettesítjük. Az integráló mérés két esetének a megkülönböztetése végett a sülyesztés műveletére vonatkozó adatokat l-es, az ezzel ellentétes műveletre vonatkozókat pedig 2-es indexxel fogjuk jelölni. Az indexnélküli értékeket pedig az állóműszer esetére vonatkoztatjuk. , így S jelenti a vízbemerült, felfüggesztett testek súlyát, vagyis a kötélerő •vertikális komponensét, miután a kötél súlyától eltekinthetünk. S

1 és S

2 szintén a kötélerő vertikális komponensét, а с sebességgel sülyedő, illetve emelkedő műszer •e&etében. V i az integráló, V p a pontonkénti módszer mérési eredményei. a jelenti а vitorlatengelynek а V iránynyal, ez esetben a vízszintessel bezárt szöget, ha c — o, szintúgy és x

2 midőn a műszert а с sebességgel stilyesztjük, illetve emeljük. <p jelenti а V és с sebességek eredője irányának a vízszintessel bezárt szöget a

r

t és a

r

2 pedig énnek az eredő iránynak a vitorlatengelylyel, sülyesztés, illetve emelés közben alkotott szöget. Az — S —

Д S és S-{-/\S ismeretéhez szükséges AS-ket a•/^S—^ c

2 lyF képlettel számítottuk. Az % = — képletben szereplő \ gyakorlati tényezőt, az ^9 erre az esetre kísérletekkel igazolt Г9 értékkel vettük, y jelenti a víz fajsúlyát melyet természetesen a hőmérsékletre tekintet nélkül 1000 %-nak vettünk és F a felfüggesztett súly és sebességmérő vízszintes vetületeinek összege, véletlenül 0.1 m

2-nek adódott. Az ily módon, egynéhány c-re számított A&ket a XIII. ábrához mellékelt táblázatba foglaltuk és felhasználtuk az S

1 és S

2 interpolácziós görbék megszerkesztésére. A felfüggesztett súlyra ható vízszintes hidrodinamikai nyomás, mint már ismeretes P=a\/

a és й4

8=1'538. Ezekután az előbb definiált szögeket a következő egyenletekkel fejezhetjük ki : с P <p = p' arc. tang. -t-t; a

x = p'arc. tang.x

r

i—«-i—? P P a = p' arc. tang. ; «

2 = p' arc. tang. a

r

j=a

3-|- 9 A p' az egységnyi sugárral írt, ívegységhez tartozó központi szög perczekben kifejezve.