Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig

106 ч az állványok távolságát, a táblák méreteit és súlyát a kezelés igényei szerint választhatjuk. Ezen szerkezet előnyét azonban nemcsak ezen alkalmazkodási képesség képezi, hanem saját tapasztalataink szerint az is, hogy a vízszin szabályozása könnyen és pontosan eszközölhető és a fentartás is csekélyebb, mert a víz a gát koronáján át egész szélességben mindig vízpárnába buktatható, ereje megtörik és a feneket kímélvén, rövidebb utóágyazatot enged meg. Ezenkívül a hajókat a zsilip alsó fejénél kevésbbé zavarja, mint a vizet nagy sebességgel a fenéken és nem teljes szélességben levezető szerkezetek, amelyek forgói lejebb messzebbre hatnak és a feneket is jobban megtámadják. Ezen szerkezettől már most a szabad hajózás kihasználása szempontjából követelnünk kell azt, hogy a gát minél gyorsabban nyitható legyen. Ugyanezt követeli az árhullámok levezetése is. A szabad hajózó vízszin a sziszeki vízmérczén -j- 148; áradás esetén ennek beálltáig kell a táblákat kiszedni és — nehogy a kezelőhíd elárasztassék — az állványokat is le kell fektetni legkésőbb addig, míg az áradás a duzzasztott vízszínnek megfelelő -f- 348 vízállást eléri. A kezelőhíd ugyan mindig magasabb a duzzasztott víznél, de ezt a jelen vizsgálatnál biztonság okából nem veszszük figyelembe. Meg kell tehát vizsgálnunk, hogy a szerkezet a vízjárási viszonyok fenti követelményeinek megfelel-e. Ezen czélból a 8. kimutatásban feltüntettük a sziszeki mérczén észlelt azon leghirtelenebb áradásokat, melyek az 1893—1912. években 24 óra alatt 2 m-i. meghaladtak és azon időben állottak be, melyben duzzasztani kellett volna. Interpolate útján' kiszámítottuk a 148 és 348 vízállások beálltának idejét és megállapítottuk azt, hogy a víz hány óra alatt áradt a 148 szabad hajózási vízig, ameddig t. i. a táblákat el kellett volna távolítani, továbbá -J- 348 duzzasztott vízig, amely idő alatt az állványokat is le kellett volna fektetni. A hasonló küszöbmélységű táblás gátak kezelésére szükséges időt saját észleléseinkből jól ismerjük. A 25 fm nyílású écskai duzzasztónál a gát összes tábláinak kiszedéséhez és elszállításához gyakorlott személyzettel kell mintegy 5 óra vagyis /m-ként 12', a kezelő járda felszedéséhez és a bakok lefektetéséhez pedig ÍVi óra vagyis /m-enként 3'. Ezen /й-kénti idők a sziszeki gátnál is elérhetők, ha a gyors áradásoknál a táblákat nem a part magassága miatt csak hosszabb vágányokon elérhető raktárba viszszük, hanem közvetlenül hajóba helyezzük, ahonnét csak télen vagy huzamosabb szabad hajózás esetén vitetnének a raktárba. Ezek alapján megállapítható, hogy: 1. ha egy mintegy 90 m hosszú, egy vagy kétnyílású gátat feltételezünk és egy munkáscsoporttal és egy táblaemelő géppel dolgozunk, a táblák kiemeléséhez 12'X 90'= 1080'= 18 óra, a bakok lefektetéséhez 3 X 90 = 270'= 4*5• óra, a szelvény teljes szabaddá tételéhez pedig 22-5 óra kell. 2. ha kétnyílású gátat alkalmazunk és gyors áradás esetén mindegyik nyílást egyidejűleg egy-egy munkáscsoporttal kezeljük, az egész nyitás mintegy 11 órát igényel. Evvel szemben a 348 vízállás a kimutatásban foglalt 24 órai leggyorsabb áradások alkalmával 19—35'6 óra alatt állt be és így eszerint az áradások leggyorsabbjai már okvetlenül két emelőgépet és két munkáscsoportot kívánnak..