Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig

84 kérdéses szakaszóra, mint a Kulpára vonatkozóan. Új helyszíni felvételt most sem tartottak szükségesnek, hanem csak a hossz- és keresztszelvények vétettek fel újból. Wallandt javaslata szerint egy Sziszek alatt létesítendő lefektethető gáttal a Petrinjáig terjedő szakasz, a ^ellöknél építendő 2 gáttal pedig a Korana betorkolásáig terjedő szakasz lett volna hajózhatóvá teendő, míg a Károlyvárostól a Koranáig terjedő 5, a sellőktől Petrinjáig terjedő 50, valamint a sziszeki mű alatti 1-5 kilométer hosszú szakaszokon párhuzam-művekkel és főleg kotrással lett volna 2-0 m mély és 40 m széles hajózó út létesítendő és biztosítandó összesen 3,400.000 К költséggel. Ezek a tervek a mostoha pénzügyi viszonyok folytán nem kerültek kivitelre. A tömegárúk forgalmának növekedése e század elején ismét az olcsóbb vízi szállításra irányította a közgazdák figyelmét. Németország vízi forgalma óriási mértékben fejlődött és olcsóságával hatalmasan szolgálta a közgazdaságot. Ekkor vette tervbe Ausztria a Duna-Elba és Duna-Odera mesterséges víziútak létesítését és nálunk is szőnyegre került a vízi útaknak olcsóbb tömegszállításra alkalmas nagy hajózó útakká való fejlesztése. A mellékfolyók csatornázását az alsó Begán és Kőrösnél megkezdtük, a hajózható folyók szabályozását gyorsabb tempóban folytattuk és ezen természetes vízi útaknak rövid vonalban való összeköttetését czélzó Duna-Tisza és Duna-Száva csatornák tervei a kereskedelmi ministeriumban elkészültek. A földmívelésügyi ministerium pedig az eddig is fejlesztett természetes vízi útakon felül tanulmányoztatta a mellékfolyók hajózhatóvá tételét ésennek alapján létrejött az 1908. évi XLIX. t.-cz., mely a munkálatokat elrendelte úgy a fő- mint a legtöbb mellékfolyón és ezek között van a Kulpának Károlyvárosig 2 m merülésre való hajózhatóvá tétele is. Eleinte úgy látszott, hogy az 1833—1838. évi; valamint az 1881. évi felvételek adatai és tervei elegendő alapot nyújtanak a végleges kiviteli tervek megállapítására, azonban a Wallandt-féle tervek magassági hálózatának a katonai alappontokból való ellenőrzése a két végponton, Károlyvároson és Sziszeken, 40—50 cm külömbséget mutatván, a hossz- és keresztszelvények nem felelhettek meg egy biztos alapon nyugvó és a kivitel alapjául szolgáló tervezésnek. Az új felvételek alkalmával czélszerűnek mutatkozott a Kulpa-folyó helyszínrajzát, többi folyóinkhoz hasonlóan, a kataszteri térképnek a Kulpa partjaira vonatkozó reambulálásával újból megállapítani. A magasságmérést a vízrajzi osztály által alkalmazott módszer szerint körmérésekben, a folyó partjainak és medrének helyrajzi és magassági felmérését pedig polygonhoz kötve delejtűvel ellátott tachymetrikus műszerrel hajtottuk végre. Felvétetett a folyó partja, a víz széle, a vontató útak, hidak, patakok betorkolása, fix kövek és minden előreláthatóan későbben szükséges részlet. Ezzel párhuzamosan haladt a folyó jellemző keresztszelvényeinek felvétele a kanyarok csúcsaiban és az azok közötti átmenetekben. A keresztszelvények között az alapvonalban mért 100 w-ként keresztirányú szondálással állapítottuk meg a sodor helyét és a fenék mélységét. A keresztszelvények felvételével egyidőben feljegyeztettek a hordalék, a parti talaj látható rétegezése és a fenéknek szondálással megállapítható minősége. A nyilvántartási felvétel felrajzolása után készült egy részletesebb, valamin az 5. sz. rajzon feltüntetett átnézetes hosszszelvény.