Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig

81 • Vízválasztók. A Kulpa gyűjtőterületének legnagyobb része Horvátország területére esik, de északi részében átnyúlik Krajnába, délen pedig Boszniába. Alakja egy letompított sarkú háromszög, melynek keleti tompa sarka közvetlen a Száva mellett, nyugati sarka a krajnai Karszt-hegységben, déli sarka pedig Bosznia északkeleti csücskében fekszik. Ezen háromszög délnyugati oldala az adriai tengertől, északi oldala a felső Száva, délkeleti oldala pedig az Unna völgyétől választja el a Kulpa völgyét. Legmagasabb fekvésű a tenger felőli vízválasztó, mely a tengerből hirtelen felemelkedő Velebit hegység és az ezzel párhuzamosan vonuló Nagy- és KisKapela-hegység között elterülő, általában véve 1000 m magasságot el nem érő ú. n. horvát belső fensíkon, az abból 1000 m-en túl is kiemelkedő egyes hegycsúcsokon át halad egészen az 1000 m fölé emelkedő Pljesevica fensíkig. Ezen vízválasztók, különösen a földalatti Karsztvizek tájékán, csak orografiailag helyesek. Ugyanis a földalatti vízfolyások nincsenek még részletesen felderítve úgy, hogy előfordulhat az, hogy az Adria felőli vízválasztó mellett a tenger felőli oldalon eltűnő vízfolyás esetleg a Kulpa felé és viszont a Kulpa felőli oldalon eltűnő vízfolyás az Adria felé gravitáló földalatti Karsztvizeket szaporítják. Ezen így határolt gyűjtőterület északi részén folyik a Kulpa. Forrásai az északi szélesség 45° 30' körül fekszenek. A folyó maga a kisérő dombok által ettől majd délre, majd északra szorítva, kisebb-nagyobb ívekben, fél-, %-körben haladva többször átszeli ezen szélességi kört és ugyancsak ezen szélességben Sziszek alatt éri el a Szávát. Gyűjtőterület nagysága. A gyűjtőterület kisebb része a Kulpától északra a balparton, nagyobb része pedig attól délre a balparton terül el. A balparton a Cabranka pataktól a Lahine patakig 85 km hosszban nincs betorkoló vízfolyás, ezek alatt nevezetesebbek: a Blatnica- és Kupőina-patakok és az Odra-folyó. A jobbparton Kulpa-Bródtól majdnem Möttlingig szintén alig van betorkoló vízfolyás. Azután következnek a Kulpa főbb mellékfolyói : a Dobra, Korana, Glina és a Petrinja-patak. Ezek közül legnevezetesebb a Korana. A «Vízügyi Közlemények» XVIII. füzetében a Kulpára vonatkozó adatait az 1. sz. kimutatásban foglaltuk össze. A csapadékterület magassági viszonyait mutatják a 3. rajz magassági rétegvonalai és a 2. «ez. kimutatás. A rétegvonalak közötti terület 200 m-ig nincsen, a 200 és 500 m közötti vízszintesen ritkásan, az 500—1000 m közötti vízszintesen sűrűbben, az 1000 m-en felüli pedig vízszintesen és függélyesen van sraffozva. Eszerint az 500—1000 m közötti magasabb domb és az 1000 m-en felüli hegyvidék a terület 30%-a, a sík és alacsony dombvidék 70%, míg a Karsztterület 32%. Az erdőterület nagyságáról nem sikerült pontosabb adatokat kapni a horvát autonom nyilvántartásból. Azonban az 1:200.000 méretű katonai térképből közelítőleg a Karsztban 70%, a többi területnél pedig 25%-ának vehető. Ha a gyűjtőterület vízátbocsátását liidrográflailag tekintjük, akkor a terület mintegy Vs részét képező Karsztot teljesen átbocsátónak, a terület középső l/s részét félig átbocsátónak, a keleti Vs részét pedig víz át nem bocsátónak kell vennünk.