Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig

78 Ehhez képest, mint ezen korszak nagy terjedésű üledékeit, a Zrinyi-hegységtől északra a Kulpa felé, valamint a Kulpa és Száva között kiterjedt dombsorokat találunk. Ezen korszakban kezdődött meg a Kazán-szoros és a Vaskapu zuhatagjainak áttörése és mélyítése is, mely befejezését azonban csak később a diluvium közepén nyerte. A geológiai IV. korban, a diluvium elején, a nagy édesvízi tó szine alászállott úgy, hogy a Kulpa alsó völgye is.— az Uszkok-hegység lábánál maradt tó kivételével — szárazzá lett és a diluvium 2. részében tavi üledékeken kívül jolyóvízi lerakodások keletkeztek, amelyeknek ezen korszakban már szerep jut változó -homok, kavics és agyagrétegek lerakodásán. A geológiai új korban a Duna színének alászállásával a Kulpa a lasinjasrediökói domboknál levő sellőit mélyítette, míg az ottani agyagmárga réteget elérte; ennek folytán az Uszkok-hegység lábánál elterült tó is megszűnt és kialakult véglegesen a mai helyzet, amidőn az alluvium és lerakodásai az alsó Kulpá partján, keskeny, árvíznek kitett sávon, valamint nagyobb terjedelemben a Blatnica és Kupéina területein találhatók. A fejlődési folyamatot jól követhetjük a Magyarhoni geológiai társulat általi 1896-ban kiadott «Magyarország geológiai térképéből» összeállított 1. rajzon. A geológiai első korból csak a karbonhoz tartozó rétegek fordulnak elő. Ezek leginkább a Kulpa, Dobra és Glina forrásvidékén terülnek el és mindenesetre a másodkorbeli fedő rétegek erosiója után kerültek felszínre. A másodkorbeli triász, kréta és kevés jura a gyűjtőterület nagyobb részét, foglalják el. Ezekből áll a Karszt, Nagy- és Kis-Kapela, az Uszkok és Zrin hegységek, valamint az ezekhez csatlakozó szomszédos területek. A harmadkorbeli plioczén, valamint a negyedkorbeli rétegek ettől keletre az alsó Kulpa mindkét oldalán terülnek el, míg nagyobb alluvium csak az Uszkok hegységtől délre a Kulpa balpartján elterülő mocsaras területen mutatkozik. Az ezen rétegeket képező főbb kőzetek a geológiai intézet által rendelkezésre bocsátott adatokból szerkesztett 2. rajzon láthatók. Eszerint a kérdéses terület nagy része karsztvidék, melynek triász ós jura kori kőzetei idősebb dolomitból és mészkőből, a krétakorszak pedig fiatalabb' mészkőből állanak. Ezek alól bukkannak ki az alsó triász és karbonkori régi palák, valamint idősebb agyag- és homokkőpalák. Ezek elrekesztik a fölöttük levődolomitokban és meszekben alászálló vizet és a vizet ott, ahol a palák felszínre jutnak, mindenfelé előbuggyannak (Kulpa, Dobra, Glina, Petrinja forrásai). A gyűjtőterület keleti részén elterülő harmad- és negyedkorbeli képződmények fiatal agyagokból és homokokból állanak. Karsztjelenségek. A Kulpa vízgyűjtőjében nagy területen mutatkoznak úgy geológiailag, mint hidrológiailag egyaránt nagyon érdekes Karsztjelenségek. Főjelenség az, hogy dús — több mint 2000 mm-nyi — csapadék mellett nagy a vízszegénysóg és az, hogy az erosió főleg a föld szine alatt működik. Ott, ahol az esővíz közvetlenül tiszta mészre esik, annak barázdáiba behatol és útjában úgy kémiailag, mint mechanikailag kitágítja őket és idővel a mélyeni barázdált ú. n. Karrmezők keletkeznek. Ahol termőréteg van, ott a csapadékvíz ezen át erősen repedezett dolomit és mész sziklákban elszivárog, útjában a repedéseket szónsavtartalmával arányos.