Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

8 2. a normális állásban bemért műszerrel a folyó lassú és gyors vízfolyása helyein programmszerúen megállapított szögállásokban sebességmérést végzünk. Az első esetben, miután a bemérést állóvízben hajtjuk végre, ha a műszertartó rúd hatásától eltekinthetünk, az eredményre teljesen közömbös, hogy a Tvtengely melyik alkotója azon kúpnak, melynek csúesszöge egyenlő 2a-val és a melynek fenéklapja a befutott egyenesre normális. A második esetben feltételezhetjük, hogy egy nagy folyó nagy mélységű szelvényének közel a vízszinthez levő pontjában teljes szélcsendben a hidrodinamikai nyomás párhuzamos a vízszinttel ; akkor a vízszintes síkban, a Trtengely ferde állásaiból nyert eredmények a fenti módszerrel nyerhetőkkel egyenértékűeknek tekinthetők. A nyomás iránya a mérési eredményekből önként adódik, mert az megegyezik a IVtengely azon irányával, amelyben az a leggyorsabban forog. Ha erre az irányra vonatkoztatjuk a Tr-tengely ferde állását kifejező a szögeket és ezeknek hosszakban kifejezett értékeit egy derékszögű koordináta rendszer X-tengelyére, az Y-tengelyre pedig a V

a"kat felrakjuk, akkor az összetartozó ordináták által meghatározott pontoknak összekötő vonala az y. és V*-ák keresett összefüggését adja. r Így nyertük VI. ábrában látható 4 görbét, miután az e czélra alkalmas kísérleti állomás híján nem állott módunkban a-ív-tengely * állásaira vonatkozó forg^ssebességeket az első módszerrel megállapítani. Az ide vonatkozó tanulmányi méréseket, a műegyetem nagymarosi vízmérő állomása pontonjáról az ottani Dunaszelvényben és l-0 m műszermélységben végeztük, ügyelve arra. hogy a mérés ideje alatt a ponton a mozdulatlanságig rögzített helyzetben maradjon. Hogy ez a fontos követelmény a mérések tartama alatt tényleg kielégítést nyert, arról bizonyságot tettek a pontonról végzett több mint 10 hm távolságban levő fixpontokra való állandó irányzások. A 40°-nál végződő és elipszis alakot mutató a, a

t görbék, a műszer nagy emelkedésű vitorlájával nyert mérési eredményeket magában foglaló interpolácziós görbék. A 70°-nál végződő és 30° körüli helyen inflexiós b — b

x görbék ugyanazon két helyen, ugyanazzal a műszerrel, de a kis emelkedésű vitorlával végzett és az előbbeni méréseket nyomban követő méréseknek eredményeit foglalják magokban. Ezekkel a görbékkel lehetővé tettük, a műszerïv-tengelye bárminő к állásánál érvényes forgásegyenesének a megszerkesztését. A nagy emelkedésű vitorla a állásánál érvényes Ex forgásegyenest pl. úgy nyerjük, hogy az a függélyben leolvassuk az a, és a

x, görbe, Va* és V»i

a ordinátáját és ezeknek helyét, a bemérés útján nyert E*—o forgásegyenesen felkeressük és az ezekben a függélyesekben felmért Va*=o és V»i

a=o ordináták által adott egyenest meghúzzuk. • így szerkesztettük a VII. ábrán látható E

1

0°, E

2

a°, E

u

9, E

s

o<>, E^* és Е,ДаГ jelzett egyeneseket, amelyek a nagy emelkedésű vitorlával felszerelt kísérleti műszernek, 7.= 10

0, 20°, 25

е, 30°, 35°, 37° és 39° állásánál érvényes forgásegyenesei. Ha tehát ismerjük a vitorla tengelynek a nyomás irányával való « keresztben állását, akkor a vízfolyás sebességét úgy nyerjük, ha a mérésből adódó n

a-hoz tartozó sebességi ordinátát az E<* egyenesről olvassuk le. Az E egyenesekneknek, az E

x—o egyenestől lemérhető ordináta különbözetei adják azokat a hibákat, amelyeket elkövetünk, ha a vitorla tengely szögállására tekintet nélkül a sebességeket következetesen Е

л=о egyenesről olvassuk le. E különbözetek megállapítása végett, szerkesztettük а VII. ábra E% egyeneseit.