Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

84 431 cm, Berettyóújfalunál 318 cm magasságot ért csak el, tehát az utóbbi helyeken körülbelül egy méterrel volt alacsonyabb, mint az 1913 júl. árhullám, amely Margittán 220 cm, Pocsajnál 522 cm és B.Újfalunál 416 cm-ig emelkedett. Csaknem kizárólag a szilágymegyei medenczébe lehullott csapadékból verődött össze az 1913 augusztus 6-iki, 1914 márczius 15-iki és 1915 júliusi árhullám, amelyek Margittán sorjában 178 cm, 187 cm és ismét 187 cm-nél, Berettyóújfalunál pedig rendre 218 cm, 236 cm és újból 236 cm-nél kulmináltak. Ha a fentebbi négy esetből kiszámítjuk az összefüggést, nyerjük, hogy В = — 1-38 2 X m. A berettyóújfalui vízállás (B) egyenlő a margittai (m) vízállás kétszeresével levonva a szorzatból 138 cm-t. A fentebbiekből is látható, hogy az olyan árhullám, amely szűk körre kiterjedő, rövid ideig tartó erős intenzitású esőből ered, a hegyvidéki szakaszon hirtelen magasra emelkedhetik ugyan, de lefelé haladtában ellapul és a Berettyónál a középső szakaszon már megfér a mederben. Az esőzés és a hóolvadás azonban rendszerint kiterjed az egész vízgyűjtő területre, vagy annak nagyobb részére, de intenzitása az egyes helyeken különböző. Ha a Berettyó árad, azzal egyidőben a Margitta alatt beömlő mellékpatakok, a Bisztra, Úsztató, Gyepes, Almás és a Kösmő, nemkülönben az Ér is feláradnak. Az első öt patakból lerohanó árvíz rendszerint megelőzi a Berettyó árhullámát, az Ér áradása azonban rendszerint megkésik. Amíg a Berettyó árhulláma a szilágymegyei öblözetből Margittára leérkezik, az alatt a mellékpatakok árhulláma már Pocsajig eljut. A mellékpatakok árhullámának levonulása után Pocsajnál rendszerint az áradásban némi szünet álL be, de ez csak addig tart, míg a margittai árhullám eleje ide leérkezik. Pocsajnál a mellékpatakok vize a legritkább esetben idéz elő önálló tetőzést, mert itt a legmagasabb vízállást rendszerint a margittai árhullám levonulásának idején olvassuk le. A mellékpatákok áradásának a hatását egyenkint nem vehetjük számba, mert ezeken nincsen mérczénk ; együttes hatásukról azonban tájékoztat bennünket a tetőzést megelőző pocsaji vízállás. Ugyanazért a mellékpatakok együttes hatását a margittai tetőzés idején leolvasott pocsaji vízállással mérjük. Nem teszünk egyebet, mint a közvetetten megfigyelés számára hozzáférhetetlen mennyiségeket olyanokkal helyettesítjük, amelyek arányosak velük, vagy legalább is ilyeneknek ítéljük őket és amelyeknek értékeit könnyebb megállapítani. Ezen a módon természetesen a Berettyó folyó középső szakaszára csak a tetőző vízállásokat tudjuk kiszámítani, mert a pocsaji vízmércze, mihelyt ide a margittai árhullám megérkezik, a mellékpatakok áradásáról nem nyújt többé biztos felvilágosítást. Margittánál is a Bisztra patak árhulláma jóval megelőzi a szilágymegyei medenczéből előtörő Berettyó árhullámát, úgy hogy itt a tetőzés igen gyakran kettős, vagy elnyújtott és inkább síkföldi folyó, mint a hegységből előtörő patak vízállásainak jellegét tünteti fel. A Berettyó a szabályozatlan margittai szakaszon medrét nem ágyazta jól be, úgy hogy ha itt az áradás 150 cm-t meghaladja, a víz medréből kiönt és az egész völgyet elborítja, nagyobb áradásnál pedig a margitta-terebesi úton is átcsap. A folyó nagy esésű völgyében azonban a vizek aránylag gyorsan és nagyobb kártétel nélkül levonulnak. Az alábbiakban a margittai új mércze és a berettyóújfalui vízmércze víz-