Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

78 az árvízjelzés eredményeiből adhatjuk meg a legbiztosabb feleletet. Egyes jelenségekből már észrevesszük a változás irányát, de ennek mértékét a gyakorlati élet követelte pontossággal csak akkor tudjuk meghatározni, lia az eg\es események között a törvényszerű összefüggéseket megállapítottuk. A természetben az események nem véletlenül, nem esetlegesen követik egymást, hanem törvényszerű rendben, okozati összefüggésben. Minden egyes jelenség egy másiknak az eredménye és egy következőnek indító oka. Valamely jelenség megismétlődését várjuk mindannyiszor, valahányszor ugyanazok a körülmények köszöntenek be, a melyek kíséretében először a jelenséget megfigyeltük. A meteorologiai jelenségeknél a közreható tényezők igen sokfélék, ugyanazért két különböző időben végbemenő jelenségnél a körülmények összesége a legritkább esetben egyezik meg. Néha a megegyezés is látszólagos, mert a helyzet időközben változott. A természetben majd az egyszerűség rejtőzik látszólag összetett jelenség mögé, majd pedig az egyszerűség csak látszólagos ós eltakarja a bonyolodott folyamatokat. Hogy a dolgok között az összefüggést világosan felismerjük, ahhoz az is szüséges, hogy a mértékadó tényezők hatásait megkülönböztessük a járulékosokétól és vizsgálódásunk kezdetén a mellék jelenségeknek ne tulajdonítsunk túlnagy fontosságot. Minden egyes tényező hatását lehetőleg a másiknak zavaró beavatkozásától függetlenül mutassuk ki. A mint a Descartes a «Módszerekről» írott könyvében mondja: Oszszuk a nehézségeket amm részre, hogy mindenikkel jol megküzdhessünk és először valamely egyszerű esetet vizsgáljunk meg. A látszólagos ellenmondásoktól ne riadjunk vissza, mert ha ezek nem észlelési hibákból keletkeznek, mindig reá vezetnek egy eddig nem ismert, vagy legalább az előzetes számításokba be nem vont új és el nem hanyagolható ható okra. A törvényszerű összefüggések felismerése véget vet a bizonytalanságnak és módot nyújt, hogy az indító okok fellépésénél már előre jelezzük a várható következményeket. Maga a potamologia is csak azóta öltött tudományos jelleget, a mióta a folyók életműködéséről az adatokat nem csupán felsorolja és az egyes jelenségeknek nem csupán külső képét rajzolja le, hanem ezek között a benső vonatkozásokat is kutatja és feltárja. Igen kívánatos lenne, ha már a lehulló csapadék mennyiségéből jelezhetnék az áradás nagyságát. Ez a törekvés azonban igen sok nehézségbe ütközik, mert az eső mennyiségén kívül annak eloszlása, az intenzitás különböző foka, a hóolvadás rohamossága, a föld telítettsége, a levegő páratartalma, mind hatással vannak a folyó vízmennyiségére és az áradások kialakulására. A bonyolult feladat megoldása helyett egyszerűbbnek megfejtésére törekszünk. A szorosabb értelemben vett árvízjelzés czélja azon összefüggés megállapítása, a mely a folyó felső szakaszán észlelt és bizonyos idő múlva annak alsó szakaszán bekövetkező vízállások között van. Még ez a feladat is bonyolult, különösen a Körösök alsó szakaszán, a hol nem csupán a felülről érkező víz mennyisége, de a befogadó Tiszának duzzasztó hatása is módosítja a vízállásokat. Két közel fekvő mércze vízállásai között is más az összefüggés a mederben maradó, a hullámtért elöntő és a gátak közé szorított nagyvizeknél; más az összefüggés az áradó, völgvelő és tetőző vizeknél. A feladat általános kis-, közép-