Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

/ til A Berettyón 1883—1910. években a mederfejlődés nem volt nagy mértékű. A víz a feneket lassan, de egyenletesen koptatja. Legjobban mélyült a meder a torkolati szakaszon (0—6 km között) valószínűleg a körösladányi kiliii átvágás mederfejlesztő hatása alatt; továbbá a vánesod-pét'erszegi szakaszon (47—55 km között), ahol az árvíz a fenék alatt laza futóhomokra talált; a kismarjai szakasz felett (75-2—90 km), ahol a vízimalom fenékgátjának eltávolítása okozta a kisviz nagyarányú sülyedését. Aránylag igen kevéssé fejlődött a meder a Berettyó vargazugi szakaszán (13—20 km között),- továbbá a sárréti szakaszon, ahol a folyó nincsen jól beágyazva és ahol a fejlődést agyagpadok akadályozzák meg. Nagyobb feltöltődést csakis a pocsaji híd alatt találunk, ahol a folyó a híd felett 2*8 kilométerre lévő fenéklépcsőt lassan felfelé haladva elkoptatta, lefelé pedig a medret feltöltötte és az esést kiegyenlítette. A Sebes Körösön Nagyváradtól Ivöröstarjánig a meder nagy arányban bővült és mélyült, Köröstarjántói Körösszegig a mélyülés fokozatosan csökken. Körösszegtől Körösszakálig és ezen alul Magyarhomorogig a meder az esés kiegyenlítődés következtében nem mélyült, sőt helyenkint és időnkint kisebb feltöltődések láthatók. A Sebes Körös sárréti szakaszán a meder aránylag kevéssel mélyült. A mederfenék ezen a szakaszon alig mélyebb, mint a mentesített területen a földszin. Valószínűleg a mentesített területen a kotús föld kiszáradás után összeesett. A folyó ezen a szakaszon a gátak között úgy csinált magának némi medret, hogy a hullámteret több mint egy méter magasságban feliszapolta. A hullámtér feliszapolását kisebb-nagyobb mértékben másutt is látjuk. Az iszapolás sárgás földje élesen elüt az alatta levő kotús fekete talajtól. A Hármas és Kettős Körösön kezdetben az átvágások lassan fejlődtek, mert ezek nagyobbára kemény agyagos talajra estek, ugyanazért az átvágásokat kotrásokkal mélyítették és bővítették. A felvételek igazolták, hogy 1878—1893-ig a meder lényegesen bővült. Gallacz János Monográfiájának adatai szerint a Hármas és a Kettős Körösön a meder férőhelye a kisvíz alatt 5-04 millió m

3 volt, 1893-ban pedig 8'28 millió m

3; a gyarapodás 3"24 millió m

3. Az összes tömegből 1-96 millió m

3-t mesterségesen távolítottak el, 128 millió m

3-t pedig a víz eleven ereje ragadott el. A Hármas és Kettős Körösön a telt meder férőhelye 1878-ban 28'73 millió m

3, 1893-ban 39-47 millió m

3 volt, a gyarapodás 10 74 millió m

3; ebből 6-87 millió m» földet mesterségesen emeltek ki és 3\S7 millió m

3-t a víz hordott el. A kisvíz meder növekedése 64-3%. a telt mederé pedig 37-3%A mily arányban bővült és mélyült a meder, abban az arányban fokozódott a folyó vízszállító képessége. A Fekete Körösön Talpasnál régebben 5-40 m vízállásnál 410 m

3, 6 20 m-nél 610 m

3, 6-70 m-nél 715 m

8 folyt le, ma pedig 540 m

s, 700 m

3 illetőleg 800 m

3. A gyarapodás tehát körülbelül 100 m

8. Ez a gyarapodás nem lenne örvendetes, ha az első szakaszon szintén nem fokozódott volna a folyó vízemésztése. Nagyzeréndnél régebben 6-30 m vízállásnál 375 w

8, 6-90 m vízállásnál 433 m», 7'20 m vízállásnál 463 »«' folyt le másodperczenként; a vízrajzi osztály újabb mérései és számításai szerint a fentebbi vízállásoknál 440 m

3,545 m

3 illetőleg 61« w

3 folyik le. A hullámteret a folyó általában feliszapolja, különösen az alacsony fekvésű helyeken. A Fehér Körös gyula-gy. varsándi szakaszán a feliszapolódás átlag 1-50 m, a kisjenői szakaszon 10 m. Nagy az iszap lerakódás a Sebes Körös sárréti szakaszán és helyenként a Kettős Körösön.