Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

és a keskenyebb völgyekről lefutó vizek mennyisége aránylag is nagyobb, mint a kisebb esésű és szélesebb völgyekről lefutóké. A Fehér Körösnél a téli és a kora tavaszi csapadéknál a lefolyási tényező az egyes években 18—65°/

0; a Fekete Körösnél 29—84%, a Sebes Körösnél 41—91%, a Berettyónál 6 és 38% határok között váltakozott. Hajós átlagban a Fehér Körösnél 40%-ra, a Fekete Körösnél 50%, a Sebes Körösnél 65°/o, a Berettyónál 17%-ra veszi fel a lefolyási százalékot A Berettyónál azért oly rendkívül kicsiny ez az arányszám, mert Hajós a Berettyó vízgyűjtőjéhez csatolta az Ér vízgyűjtőjét is, jóllehet az Ér vize még a síkságon és szövevényes hálózattal átfont nádasokban elterül és ennek vízgyűjtője még most a Berettyó egészen más jellegű vízgyűjtőjétől elkülönítendő lenne. A nyáron lehullott csapadékból még kevesebb folyik le, mint a deczember— áprilisi csapadékból. Az 1913. év junius—szeptemberi időszakból csakis junius első fele volt tulajdonképen nyári jellegű, mindamellett ha azt keressük, hogy ebben az időszakban a Körösök vízgyűjtő területére lehullott csapadékból hányadrész folyt le, azt találjuk, hogy ezek az arányszámok a tavasziak alatt maradnak. A vízrajzi osztály hivatalos kiadványaiban a gyomai vízmércze területét 19.591 km

3 tünteti fel, de ehhez hozzá kell adnunk még a Kálló 1104 km

1 vízgyűjtőjét, mert mióta a Kálló vizeket a Hortobágytól elterelték és a csiffi hidnál a Berettyóba vezetik le, a Kálló vízgyűjtője is a gyomai mércze vízgyűjtőjéhez tartozik. Épp így megnövekedett a Fekete Körös nagyzerindi vízmérczéjének vízgyűjtője a fekete körösi társulat felfogó csatornájának vízgyűjtőjével. Gyomán a lehullott nyári csapadékból 1918. év junius havában 5%, júliusban 39%, augusztusban 26%, szeptemberben 37% átlagosan huszonöt és félszázalék folyt le. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy a junius hó második felében kezdődő lecsapódásnak legnagyobb része még elpárolgott, azt részben a föld elitta, egy része pedig már juliusban folyt le. Szeptemberben már jóval kisebb volt a lecsapódás, mint juliusban és augusztusban, a lefolyási százalék mindamellett is nagy, a mi csak onnan eredhet, hogy nyári csapadék egy része a felszínen is még inkább a földbe szivárogva, szeptemberben gyarapította a Körösök vízhozományát. A Kállónál még jóval kisebb arányszámot találunk ; 1913 június havában a lehullott csapadéknak 2%-a, júliusban 13%, augusztusban 10%, szeptember 6%, átlagosan 7% folyt le. Ha a síkföldi területek vízhozamát a Kálióéval vennők arányosnak, minthogy ezek nagyrészét a folyótól gátak választják el, azt nyernők, hogy a Körös és a Berettyó dombvidékére és hegységére lehulló csapadéknak 1913. év nyarán 0-327 része folyt volna le. Uhle a németországi folyóknál, illetőleg a Saalenél a lefolyást átlagban 27

1/a°/oI

1ak találta. A lehullott évi csapadékból szerinte elpárolgott 52%, a növényzet felhasznált 11'5%-ot, elszivárgóit 11'5%, lefolyt 27-5%, hó alakjában a következő évre tározódott 7-6%, viszont az utóbbi tétellel szemben az előző évről visszamaradt hónak a leve és az altalajvíz 13'4%-al gyarapította a folyó vízhozományát. A télen raktározódott hó és a talajban tározott víz nem jut teljes egészében a folyóba, hanem az részben elpárolog, részben a talajban visszamarad. A Körösöknél még nincsen élegendő adatunk, hogy a lehulló csapadéknak részekre való elosztódását több évről kimutathatnók. Ez az elosztódás különben is évenkint ingadozó és az egyes évszakok szerint erősen változó. A Körösöket