Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - IX. Apró közlemények

359 ségtelen, hogy a kérdés megoldásának legfontosabb része a pénzügyi megoldás módja, illetőleg lehetősége, amit az említett ülés résztvevői Iiideal előadásának megvitatása során különösen hangoztattak megjegyezvén, hogy' van remény arra, hogy ezt az óriási horderejű kérdést a jövőben sikerülni fog gyakorlatilag is megoldani. Halmi Gyvla. 3. A borkó'savgyári szennyesvizek értékesítése trágyasó előállítására. Az ipari szennyesvizek megtisztítását célzó törekvések már nem egy esetben jártak érdekes és gyakorlatilag hasznothajtó eredményekkel. Legújabban a borkősavgyártás terén számolhatunk be ilyen eredményről. Hazánkban borkősavat csupán a lajtaújfalusi Medinger-féle vegyészeti gyár állít elő nagyobb mennyiségben ; a gyárnak különösen a borkősavgyára üzemében keletkező szennyesvizeivel igen sok kellemetlensége volt. A borkősav előállítása úgy történik, hogy a borseprőt összezúzva és vízzel elkeverve, sósavval megbontják. A sósav a borseprőből kioldja a borkősavat, vele együtt azonban nagy mennyiségű szerves és ásványi anyag is kioldódik a borseprőből. A borseprő oldhatatlan anyagait a sósavas oldattól szűrősajtókkal elkülönítve, a sósavas oldatból mésztejjel és kálcziumkloriddal leválasztják az oldhatatlan meszet, amelyet szűrősajtókkal távolítanak el. Az ekkor visszamaradt sötét rőtvörösbarna, sűrű folyadékot, mint szennyes vizet eddigelé hasznosítatlanul elfolyatták, ami sok panaszra adott okot. Egyrészt a szennyesvíz sötét színe, másrészt a benne oldott jelentős mennyiségű erősen habzó és igen lassan rothadó szerves (fehérjeszerű) anyagok nem egy esetben súlyos vízszennyezéseket okoztak. A gyár e szennyezések megszüntetése céljából a hatóságok sürgetésére évek során át igen sokféle eljárást kísérelt meg. Először is megpróbálta a szennyesvizeket befőzéssel ártalmatlanná tenni; ez azonban igen költségesnek bizonyult. Megkísérelték a mesterséges biológiai szennyes víztisztító eljárás alkalmazását is, azonban gyakorlatilag ez is kivihetetlennek mutatkozott. Időközben a m. kir. halélettani és szennyesvíztisztító kísérleti állomás részletesen megvizsgálva a szennyesvizet megállapította, hogy az ennek 1 literében 30—35 gr. oldott anyagok túlnyomó része káliumklorid és kálciumklorid, vagyis ártalmatlan ásványi anyag. Ez a megismerés a tisztító kísérleteket új irányba terelte. A gyárban folytatott kísérletek során megállapíttatott, hogy ha a borkősavasmeszet a sósavas oldatból éppen csak a szükséges mennyiségű mészsót alkalmazzák, -tehát nem fölös mennyiségű mészsóval dolgoznak, az esetben a szennyesvíz kálciumsókat nem tartalmaz és az oldott ásványi anyag zöme káliumklorid lesz, amely jól kikristályosítható anyag. A kièér- letek folyamán bebizonyult, hogy ilyen eljárás esetén elegendő a borkösavgyári üzemben keletkező szennyesvizeket az üzemben mindenkor rendelkezésre álló fáradt gőzzel, vagy fáradt meleggel részben besűríteni, s ekkor a tömény szennyesvíz- ' bői kikristályosodik a káliumklorid, amely ilymódon elég jelentős mennyiségben állítható elő. A termett káliumklorid becses es keresett trágyasó, amelynek értékesítése nem ütközik akadályokba. A káliumklorid legnagyobb részének kikristályosítása után visszamaradt anyalúg oldott anyagtartalma alig harmadrésznyi. Ezt az anyalúgot bebocsátás helyett visszaviszik az üzembe és frissvízzel együtt a borseprőnek a sósavas kezelést megelőző vizes kezelésekor víz helyett használják föl. Az anyalúgban természetesen a káliumklorid kikristályosítását gátló kolloid (fehérjeszerű és egyéb) szerves anyagok időnként annyira fölszaporodnak, hogy a káliumklorid kellő mennyiségben való kiválasztását meggátolják. Ez esetben a kevés tömény 18*