Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - VIII. Maurer Gyula: A beton zsugorodása és annak hatása a beton és vasbeton építményekre

345' fel, s rámutat arra, hogy a betonban ennek következtében repedések keletkezhetnek. A beton ugyanis a zsugorodás következtében összehúzódni törekszik, aminek a vasbetét ellene szegül. Ennek következtében a betonban húzó, a vasban pedig nyomó feszültségek lépnek fel. A vasbeton-szabályzatok közül az 1909. évi schweizi az első, mely a beton zsugorodására tekintettel intézkedéseket tartalmaz. Ez a rendelkezés azt mondja, hogy a beton zsugorodásának hatása a vasbetonszerkezetekre 20 Celsius foknyi hősiilyedés okozta hatással egyenlőnek veendő, vagyis folyóméterenkint 0-25 я rövidülés veendő számításba. Meglepő, hogy a vasbetonszerkezetekre 1916. évi január hó 3-án kiadott új német szabályzat a schweizinél enyhébb intézkedéseket tartalmaz. Egyszerű magas építkezéseknél előírja, hogy 30—40 méter távolságokban zsugorodási, helyesebben osztóhézagok alkalmazandók. Ivtartók és egyéb fontosabb szerkezeteknél ellenben a zsugorodás befolyááa 15 foknyi hősülyedés befolyásával egyenlőnek veendő. Ezek az előírások nagyon enyhék. A stuttgarti műegyetem anyagvizsgáló állomásának kísérletei szerint ugyanis (Graf, Zeitschrift des Vereins Deutscher Ingenieure 1912. évf. 2069. oldal) a szárazon eltartott közepes keverésű betongerenda összehúzódása 6 év alatt folyóméterenkint 0'51 millimétert tesz ki. Ha a beton hőtágulási együtthatóját 0.000013-ra veszem, akkor a beton hat évi zsugorodása által okozott összehúzódás mintegy 40 foknyi hősülyedés által okozott rövidülésnek felel meg. A beton dagadására és zsugorodására vonatkozó ismereteink, bár az ezekre vonatkozó kutatások már legalább 10—15 évesek, még mindig nagyon hiányosak. A franciák és amerikaiak által ezirányban végzett kísérletek újabb eredményeit a mai viszonyok között alig ismerhetjük. A németek munkásságából is csak a stuttgarti kísérleti állomás idézett közleményeit és Rudeloff tanár már szintén régebbi kísérleteit ismerjük. Ezeknek a német vizsgálatoknak eredményeit foglalja össze Perkuhn a Zentralblatt der Bauverwaltung 1916. évfolyamának 94 oldalán. A stuttgarti állomás Bach kísérleteinek 6 évre terjedő eredményeit adja meg. Rudeloff kísérletei csak mintegy 8 hónapra terjednek ki. Bach kísérleteit 20/20 cm keresztmetszetű, részint tiszta beton, részint egy vasbetéttel ellátott gerendákkal végezte, amelyek közül egyeseket állandóan szárazon, másokat állandóan vízben tartott el. Rudeloff kísérleteit ugyanilyen méretű, de csupán vasbetét nélküli gerendákkal végezte, amelyek közül egyeseket állandóan szárazon tartott, másokat 45 napi vízbehelyezés után tett szárazra, míg ismét másokat a szárazra helyezés előtt 45 napig nedvesen tartott. Bach és Rudeloffnak a zsugorodásra vonatkozó észleletei meglehetősen egyeznek, a vízben eltartott gerendák dagadására vonatkozó adatok nagy eltérést mutatnak. Kutatásaik eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze: a) A szárazon eltartott betongerenda zsugorodása eleinte gyors, azután fokozatosan csökken. Egy év alatt az 1 méter hosszú gerenda rövidülése mintegy 0'4 mm. b) A későbbi években a zsugorodás már sokkal kevesebb, de még 6 év után sem szűnik meg. A 6 évi zsugorodás méterenkint 05 mm-nél több.