Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - III. Surányi János: Arad sz. kir. város szennyvízszűrőtelepének 13 évi (1901-1913) gazdasági üzemstatisztikája

307' vetőmagkeveréknél is az általános termelésben szokásos arány fordítottját kellett alkalmazni. 2/s súlyrész zabot, y

8 bükkönyt vetve. A jövedelmezőség és e két növéoy egyéb termelési adatait illetőleg hivatkozom a róluk készített fenti táblázatra. Mohar. Év alési teriilet it. hold œ J4 œ i С s <= |2 Egy kat. hold termésének A termés 1 q-jának Tiszta jövedelem 1 kat. holdon Az öntözés tartama a tenyészidő alatt összesen és átlag' > M •S ja a œ értékesítési ára К К nap óra 1902 2 38 80.00 2.10 — 14.62 — 1 1905 3 40 298.60 5-67 174.44 1 — 1906 2 34 98.00 2-90 10.30 — 9 1907 1 33 112.00 3.30 53.29 1 1908 2 40 146.20 3.65 27.80 — 6 1909 3 27 84.33 3.13 — 18.44 — 9 1910 1 31 100.00 3.22 23.50 1 — 1911 1 25 63.00 2.52 - 30.70 — — 1912 2 28 85.00 3.03 — 10.50 — 5 1913 2 24 55.50 2.31 - 34.00 — 4 Átlag 19 . 32 111.76 3.18 18.10 — 7 Mohar. Hogy e typikus szárazságot kedvelő, illetőleg tűrő növény is felvétetett a szennyvízszűrő telep termelésébe úgy is mint főnövény, de a kettős termelés folyamán is, azt az a már a bevezetésben is említett körülmény tette indokolttá és szükségessé, hogy t. i. vannak és lehetnek esetek, mikor az időszakos szárazság miatt nem áll elegendő víz rendelkezésre a meghajtott szennyvíztelepi növényzet szükségletének fedezésére. Kívánatosnak látszott tehát egy olyan növényhez is nyúlni, melynek a szárazsággal szemben való ellentállóképessége ismeretes, s a mely tudvalevőleg képes a talajban lévő víz utolsó cseppjét is kiaknázni és hasznára fordítani és így a talajt szárítva és élenyítve, annak szűrőképességét előmozdítani. A mint azonban a moharról készített, a termelési adatokat egybefoglaló táblázat is elárulja, e növény is kapott a szennyvízszűrő telepen tenyészidejefolyamán öntöző vizet, habár nagyon csekély mennyiségben: a 10 termelési év átlagában 1 tábla 7 órán keresztül öntöztetett. Ennek oka az volt, hogy abnormis nagy szárazságban a mohar is a szomjúság typikus tüneteit mutatta a telepen úgy, hogy csak egy, habár gyengébb öntözésre indult újra fejlődésnek. A mohar tehát a vizet elbírja és meg is hálálja, ha a talaj nagyon száraz ; de ha a talajban elegendő a nedvesség, a mohar az öntözést ós az azzal járó talajhűtést nem ' szereti, sőt megsínyli. Egyébként pedig a moliar fiatal korában tűri legkevésbbé a szenyvíz-öntözést és kipusztul akkor is, ha vetése után a csírázás gyorsítása végett öntözik meg. E végből száraz időben csak a vetés előtt mutatkozott czélszerűnek a mohartáblák megáztatása.