Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - III. Surányi János: Arad sz. kir. város szennyvízszűrőtelepének 13 évi (1901-1913) gazdasági üzemstatisztikája

290' Mielőtt ez alkalommal az aradi szenny vízszűrő telepen 13 éven át nyert tapasztalatokat összefoglalóan ismertetném, a gazdasági kulturával kapcsolatos szennyvíztelepekről általában és az aradiról különlegesen egyet-mást előre kell bocsátanom. A városokból kikerülő nagy mennyiségű szennyvíz elhelyezése és megtisztítása mindig nagy teherrel járó és nagy gondot okozó probléma és annak sokféle módja ismeretes és elterjedt a különféle kulturországokban. Köztük nagyon gyakori és általán legjobbnak tartott az öntöző kait ura. azaz az öntözéssel kapcsolatos növénytermelés, amikor a csatornahálózattal összegyűjtött ós a városon kívül fekvő szűrőtelepre rávezetett szennyvíznek csak a talajba lefektetett talajcsöveken át van lefolyása. A szennyvíznek ezen útjában a benne foglalt oldhatatlan részek, valamint a betegségek csirái visszatartatnak,' az oldott növényi tápanyagok javarészt a talaj alkatrészei által megköttetnek, s csak az ilyenformán a megtisztult szennyvíz nyer a talajcsőhálózaton át lehocsájtást a vízfolyásba, amikor már nem fertőzhet és tápanyagainak javarészét lerakta. A tiiiaj aital visszatartott,.lei,ötött tápanyagokat növénytermelés által igyekszünk kihasználni ; ez azonban csak részben lehetséges, mert nincs olyan növény, bármily talajzsaroló legyen is az, amely azok egész mennyiségét fel tudná élniA növénytermeléssel kettős czélt érünk el : a talaj é3 levegő az egészségre ártalmas anyagoktól a növényzet életműködése által megtisztul, a talajba oxygén kerül, szellőződik, mert e nélkül szünetel a bomlás és korhadás és a talaj egyáltalán nem, vagy csak nagyon tökéletlenül szűr, másrészt pedig a termelés által előállított értékek a szennyvízszűrés költségeit fedezik vagy csökkentik. Ilyen gazdasági kulturával kapcsolatos szennyvíztisztítás czéljaira létesült Arad sz. kir. város szenny vízszűrő telepe is a város határában a csálai erdő és a mezőhegvesi elővízcsatorna mellett, mely — mint említettem — 1896. évben 12 kat. hold nagyságban épült ki, majd 1901. évben — az állami kezelés alá való vételkor — 27, továbbá 1905. évben 36 kat. holdra bővíttetett ki. Ezt a kibővítést a városi házi szennyvizek folyton fokozódó mennyisége tette szükségessé. Mert míg a telep létesítésének idejében a Shone-csatornákon át kivitt szennyvíz napi mennyisége 5—600 köbmétert, évi mennyisége pedig kb. 200 ezer köbmétert tett ki, addig már 1906-ban ezek a számok 1100-ra, illetőleg 400 ezerre, 1911-ben pedig 1300-ra és közel 500 ezerre növekedtek. Az évi 400 ezer köbméternyi szennyvíz 36 kat. holt terület mellett 1'92 méter magas, tehát igen nagy elborításnak felel meg. A 36 kat. holdnyi telep ugyanannyi, kb. 1 — 1 kat. hold nagyságú talajcsövezett táblából áll. A talajcsövek a régebben kiépült 27 kat. holdon egymástól 13-3 m távolságra fekszenek, az újabb telepen pedig kísérlet czéljából 3—3 táblánként 6, 8 és 10 méter távolságban. Egy tábla (a 36. számú) üllepesztő medenczének rendeztetett be magásabb töltésekkel körülvéve és egy külön töltéssel kettéosztva, azzal a hivatással, hogy mielőtt a víz az egyes táblákra rávezettetik, a vele hordott durvább részeket (iszap, homok, hamu, magvak, rongyok, papir, stb.) itt lerakja, mert ez anyagok eltöltve az öntöző árkokat, bajuszkákat és a talaj pórusait, nagy akadályai a szűrésnek. 1905-től kezdve tehát a medenczében üllepesztésnek alávetett víz használtatott fel öntözésre, kivéve akkor, ha nagy szárazságok uralkodtak és minden csepp öntöző vízre szükség volt, arra is, amely az üllepesztés folyamán a medencze talaján át egyébként rendesen elszivárgóit.