Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - II. Hajagos Imre: Árvédelmi tapasztalatok

273' hanem természetes magaslat zárja: feltéve, hogy a víz vezetőrétegben előálló nyomás a talajvizet képessé teszi arra, hogy valamely laposban az elvékonyult fedőrétegen átszüremkezzék. A fakadóvíz könnyen felismerhető. A mikor a töltés lábánál mutatkozó vízfolt eredete kétséges és nem tudjuk, hogy vájjon fakadó- vagy szivárgóvíz jelentkezett-e : kétségünk csak addig maradhat meg, míg valamely kis zavarodás vagy akár csak légbuborékok képződése nem mutatkozik. Igenlő esetben ugyanis mindig szivárgással van dolgunk, mert a milliméter századrészeiben kifejezhető sebességek mellett a fakadóvíznek nemcsak hordaléka nem lehet, hanem napfényre is oly lassúsággal jő, hogy feltörése közben maga előtt minden levegőt kiszorít és így benne légbuborékok sem keletkezhetnek. A fakadóvíz eme nagy lassúságával kapcsolatos ama káros hatás, hogy a termőtalajt nagy mértékben kilúgozza, vagyis kioldja és visszahúzódásakor magával viszi az oldható és így a növényéletre legfontosabb sók legnagyobb részét. A folyó újabb áradása nélkül is annál több a fakadóvíz, minél tovább tart az árhullám tetőzése, mert a mindig jobban és jobban átázó fedőréteg ellentállóképessége a nyomás alatt levő talajvízzel szemben napról-napra kisebb lesz. Ma tehát az árvíz tetőzését lassú apadás követi, — amint ez a körülmény a Középés Alsó Tiszára jellemző —_ ugyanaz a külvízmagasság, mely a fakadóvizet az ártér valamely pontján áradásnál m magasságra emelte, apadás kezdetén az időközben nagyobb mérvbeni átázott rétegeken át már m -f- n magasságra fogja duzzasztani. Midőn pedig az árvíznek egyszer bekövetkezett tartós apadása után kisebb, rövid ideig tartó árhullám jön, ennek hatása szintén nem érvényesülhet azonnal és így megtörténhetik, hogy a fakadó víz az áradás daczára egy rövid ideig apadó jellegű marad. A folyó apadását megszakító kisebb árhullámok hatása ezért sok esetben csak a fakadóvíz visszahúzódási idejének megnyújtásában nyilvánul. A fakadóvíz viselkedése tehát hasonló az időszaki források természetéhez. A most vázolt föld alatti vizek nyilvánulásai a következők : 1. A töltéstestben létrejövő szivárgások nyomán: átszivárgás, átázás, csurgás, folyás, csuszamlás, vésre maga a gátszakadás. 2. Az altalajszivárgások okozatai : a buzgárosodás, talaj források, talajtörés, töltéssüppedés vagy szakadás. 3. A talajvíz meg duzzadásának káros következménye pedig a fakadóvíz. Az átszivárgás. Néha mihelyt az árvíz a töltés lábánál megjelenik, legtöbbször azonban csak akkor, ha már a töltés előtti vízoszlop nagyobb magasságot ért el és a töltést néhány napig áztatta, a mentett oldali rézsűn kisebb-nagyobb terjedelemben megváltozik a föld vagy gyep színe; majd az itt átszivárgó víz cseppekké gyül össze : a gát izzadni, könnyezni kezd. Később az egyes vízcseppek apró vízszálakká folynak, a töltés teste meglágyul. Az átszivárgás ezen jelenségei, melyek a magára hagyott töltésben úgy a gát hosszában, mint a korona felé észrevehető gyorsasággal terjednek, számtalan változatban lépnek fel, mert magát a védtöltés alkatát is a sokféleség jellemzi. Ha a töltés anyaga homok, akkor a homok hézagai között az átszűrődő víz a mentett oldali töltéslábnál nagyobb hosszban egyszerre jelenik meg és a szivárgás mérve a magára hagyott töltés-