Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

4-6. füzet - I. Kvassay Jenő: Vízgazdasági politikánk

263 Négy évtizedes törekvéseknek e téren legnagyobb eredménye a békéscsabai 200 holdas székes rét öntözése, 35 mázsa holdankinti évi termésével és a Tiszából a debreczeni Hortobágy-pusztára vezetett 20 kilométeres öntözőcsatorna, melyből 2000 holdnyi székes legelő haltenyésztésre, további 1000 hold pedig rendszeres öntözésre való berendezése már folyamatba vétetett. Különben a tálajjavitási hitel az 1889: XXX. t.-czikkel rendezve van és a hefektetéshez szükséges tőkét a birtokosság a Magyar Földhitelintézetnél vízszabályozási és talajjavitási záloglevelekben olcsón szerezheti meg. II. Folyóink hajózhatóvá tétele. Természetes viziutaink oly hálózatot (mintegy 4000 km.) képeznek, milyennel Európában csak Németország és Oroszország rendelkeznek. Meg kell itt említenünk, hogy a 2400 kilométer hosszú hajózható Dunának, melyből közel 1000 km esik hazánkra, csak Magyarországban vannak hajózható mellékfolyói több, mint 3000 km hosszúságban. És ha figyelembe veszsztik, hogy a már építeni elhatározott Duna-Majna-csatornával — Európán keresztül Rotterdamtól a Sulináig legalább 650 tonnás hajókkal való közlekedés válik lehetségessé : nem szükséges bővebben megokolnunk, hogy mily óriási kincset bírunk hajózható és hajózhatóvá tehető folyóinkban és mennyire bekapcsolódunk ezáltal a világ forgalmába, mert hisz a Duna Ázsiával és Afrikával hoz bennünket vízi úton közvetlen összeköttetésbe. A viziutak fontossága nemcsak a kül-, de a belforgalom szempontjából is az utóbbi években, kivált a háború alatt, óriási mértékben emelkedett és- ezt állandóan meg is fogja tudni tartani, mert a vasúti szállítás egyrészt drágasága, másrészt túlterheltsége következtében a tömegárúforgalom lebonyolítására mind kevésbbé és kevésbbé válik alkalmassá. Habár jelentősebb folyóink elsősorban az ármentesítés és jégzajlások megakadályozása szempontjából szabályoztattak és e czélra 1915. év végéig 300 millió koronányi összeg lett fordítva,* ezek a munkálatok a hajózásnak is javára szolgálnak. Az 1908:XLIX. t.-c. által rendelkezésre bocsátott 192 millió korona hovafordításánál az ármentesítések és a hajózás szempontjából szükséges munkálatok először találtak egyenlő méltatásra. Kétségtelen azonban, hogy egyrészt a kérdéses 192 millió koronányi összeg kivált az időközben beállott anvag- és munkabérdrágulás következtében a kitűzött czél elérésére nem lesz elégséges, másrészt kétségtelen az is, hogy természetes viziutaink kiépítésének programmját bizonyos mértékig ki kell bővítenünk, kivált a Tisza völgyére vonatkozóan. Nevezetesen a Tisza völgyének magassági viszonyai oly kedvezők, hogy Szatmár, Tiszaujlak, Munkács, Ungvár, Nagymihály alacsonyabban fekszenek, mint az Alföld közepén Kecskemét. Mi természetesebb tehát, mint hogy folyóink hajózhatóvá tételével egészen a Kárpátok lábáig hatoljunk fel, hogy ezáltal a hegység fa- kőés bányatermékeit olcsó viziuton vihessíik le az e tekintetben teljesen szűkölködő Alföldre. * Ebben a 300 millióban az Aldunára fordított 45 millió nincsen belefoglalva. 18*