Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

2-3. füzet - III. Apró közlemények

Egy beton vizsgálatából kitűnt, bogy csekély szilárdságának oka a használ! homok nagy iscaptartalma. «Egy építmény betonalapján átszivárgó víz a fenéken sárgás és fehéresszürke váladékot hagyott hátra; ez azt az aggodalmat keltette, hogy a beton lassacskán teljesen szétmállik. A beton és a kikötő vizének vizsgálatából kiderült, hogy a beton kötőanyaga nagyon megváltozott; a mész részben ki volt lúgozva, azonkívül sok gipsz kéj ződött. A kikötő vize tetemes mennyiségben könnyen oldható magnézia-sókat tartalmazott. A beton megváltozását a kikötő vizének kellett tulajdonítani. Egy beton-partfal erős pusztulás jeleit mutatta. A beton és a falat érő talajvíz vizsgálata alapján meg volt állapítható, hogy a pusztulás oka a talajvíz volt, mely nagy mennyiségű gipszet tartalmazott feloldva. Ezen és számos egyéb hasonló esetből kifolyóan csak azt ajánlhatjuk, hogy oly építmények építése előtt, melyek talajvíznek lesznek kitéve, ez minden esetben előre megvizsgáltassék. hogy idejében lehessen a talajvíz netáni káros hatásai ellen óvóintézkedéseket tenni és az ilyen káros behatásnak sokszor be sem lálható következményeit elhárítani.» Az intézet homokot, kavicsot is vizsgált abból a szempontból, vájjon betonkészítésre alkalmas-e? Egy homokos kavics vizsgálata kiderítette, hogy a belőle készült beton szilárdsága csekély, inert a homokos kavicsban aránylag sok volt a finom szem. Egy más esetben a homokos kavics hézagtartalma ugyan igen kedvező, t. i. csak 0-16 volt, de 5'4°/„ kiiszapolható anyagot tartalmazott, mely a nagyobb kavicsokra rátapadt. Ezért ez a homokos kavicskeverék betonkészítésre nem volt alkalmas. Bar tus Adolf. 4. Magyarországi régi csatornatervek. (Helyreigazítás.) A «Vízügyi Közlemények» 1913. évi I. füzetében fenti czímmel hírt adtak arról, hogy az Országos Vízépítési Igazgatóság értékes, régi, II/ József korából származó franczia eredetű csatornatervezetek birtokába jutott, a melyek közül hármat a «Közlemények» jól sikerült repród ukczióban be is mutattak. Egy idevágó kérdés ötletéből alkalmunk volt egyébként ezen tervrajzokat — a fiumei összeköttetésre vonatkozót — behatóbban megvizsgálni s ekkor kitűnt, hogy a benne foglalt adatok helyességéhez szó fér. Biztosság kedvéért meggyőződvén előbb arról, hogy az ilyen régi térképtervrajzoknak legilletékesebb gyűjtőhelyein : a hadügyministeriumban, valamint a cs. és kir. katonaföldrajzi intézetben is csak ezeknek a réznyomatú tervrajzoknak a testvérpéldányai vannak meg s így megállapíttatván az, hogy eredeti munkával van dolgunk, megejthető volt a tüzetesebb összehasonlítás az újabb korból szár mazó és a szóban lévő tervrajzbeli topográfiái adatok között. Az összehasonlítás arra az eredményre vezetett, hogy helyzetrajzi tekintetben meglehetősen vaskos torzképpel állunk szemközt, a magassági viszonyokat illetően pedig százméteres különbségektől hemzseg a rajzlap. Miután pedig nagyon valószínű, hogy hasonló eredményre vezetne a terv rajzgyűjtemény többi lapjainak pontosabb összehasonlítása is, kötelességünknek tartottuk a «Közlemények» olvasóit erre a körülményre figyelmeztétni s melegen ajánlani, hogy ezeket a csupa komoly kérdéseket felölelő s megnyerő modorban kiállított franczia raizlanokat ne tartsa eevszersmind komolv mérnöki műveleteknek is. Hajós Sámuel.