Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

17 A több folyó egyesüléséből keletkezett föfolvón az áradás mértéke attól is fiigg, hogy az egyes folyók vízgyűjtői miképen illeszkednek a főfolyó vízgyűjtőjéhez és a mellékfolyó árhullámai milyen sorrendben egyesülnek a főfolyó árhullámával. Ha a csapadék eloszlása az egész vízgyűjtőterületen mindig egyenletes lenne, úgy a sorrend is mindig ugyanaz maradna. De e csapadék eloszlása, az esőzés iránya, úgyszólván évről-évre változik és így a mellékfolyók árhullámának levonulása e szerint is módosul. Az árvizek a különböző helyeken különböző időben lehullott csapadékok összeverődéséből keletkeznek, így első sorban is azt kell megvizsgálnunk, hogy a vízgyűjtőterület alsó pontján miként egyesülnek a felszínén lefutó, majd az egyes folyók medreit felkereső árvizek. Először is feltűnik, hogy a Körösökön és a Berettyón a téli és a kora tavaszi csapadékok nem egy árhullámba verődnek össze, hanem az esőzés és a hóolvadás szakaszosságának megfelelően a folyón több árhullám vonul le egymásután. Az árhullámok a folyó alsó szakaszán csak az esetben olvadnak teljesen egybe, ha ezek a felső szakaszon rövid időközökben (6—48 óra) követik •egymást. így 1895 és 1915-ben a márcziusi és az áprilisi esők külön-külön önálló hatalmas árhullámot idéztek elő. A Körösökön 1913. év julius havában az esőzés menetének megfelelően július 1-től 15-ig három hatalmas árhullám vonult le. A Körösökön, különösen a Sebes és Fekete Körösön a nagy lecsapódás után nyomban megindul az árvíz és ez rövididő alatt (36—60 óra) a töltósezett szakaszhoz érkezik. Nincs a Körösök vízgyűjtőjének olyan messzefekvő pontja, a melyről 4—5 nap alatt a víz az alsó szakaszra le ne érkezhetnék. Hogy a Hármas Körös gyomai szakaszán az összes vízgyűjtőterület vizei találkozhassanak, arra az szükséges, hogy az esőzés vagy hóolvadás legalább négy napig tartson. Ha az esőzés rövidebb ideig tart, úgy a nagyobb esésű vízgyűjtőről a vizek lerohannak, mielőtt a kisebb esésű területekről a vizek leérkeznének. A Hármas Körösön tehát a vizek akkor fognak kivételes magasságra felemelkedni, ha az erős intenzitású esőzés tartós is volt és kiterjedt az egész vízgyűjtő területre. Az esőzés irányát tekintve legkedvezőbb az eset, ha az esőzés, miként a hóolvadás, alulról felfelé halad, mert ez esetben a lehulló csapadék szabályszerű sorrendben folyik le. Sokkal kedvezőtlenebb, ha az esőzés felülről halad lefelé, • mert ez esetben az alsó szakaszon lehulló nagy csapadék összetalálkozik a felső szakaszról előbb elindult vizekkel. A hirtelen felszökő árhullámok rendszerint ilyen torlódásból keletkeznek. Az árhullámok kialakulása tehát a csapadéknak nemcsak térbeli, de időbeli eloszlásától is függ. Ha a Körösökön az árhullámok kialakulását részletesen és behatóan akarjuk tanulmányozni, úgy már nem elégedhetünk meg a havonkint lehulló csapadékok végösszegeivel, hanem figyelembe kell vennünk a négy nap alatt lehulló csapadékot és ki kell emelnünk ez időközben 24 óra alatt lehullott csapadékot, mert rendszerint az árvíz tetőzése az esőzés maximuma után igazodik. Az alábbi kimutatásban az 1898., 1913. és 1915. évi árvizeket előidéző nagy lecsapódásokra vonatkozó adatokat sorolom elő és pedig a négy napi lecsapódások összegét »m-ben és külön kiemelem a 24 órai legnagyobb lecsapódás értékét, a mely különben a négy napi összegben benfoglaltatik. Külön feltüntetem a lecsapódás nyomában járó árhullám tetőzésének idejét és nagyságát és a mennyire lehetséges volt, az esőzés idején meglevő hóréteg vastagságát. • 2