Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

2-3. füzet - I. Lampl Hugó: A vasszádfalak

188 A verősapka fabélésének pótlására, illetőleg kicserélésére sokféle anyaggal végzett kísérletezés után a borovi fenyőfa bizonyult a legjobbnak. A különböző kemény fák aránylag gyorsabban pusztulnak, mint A SZÍVÓS borovi puha fa. A fabetétet négyszögalakú darabokból összeállítva, úgy kell a verőfejbe mozaikszerűen beilleszteni, hogy a farostok iránya az ütés irányával egyezzék és az egész üreget szorosan kitöltse. Összefoglalás. vasszádfalak leverésénél és a verűgép megválasztásánál szemelött tartandó elveket, fentielután következőkben lehet, összefoglalni : 1. szádpallókat nehéz kosokkal és kis esésmagassággal verjük. A verőkos súlya legalább 1-5-szöröse legyen a leverendő szádpalló vagy szádpallópár súlyának. Nehezebb kosokkal és kisebb esésmagassággal, azonban jobb eredményeket lehet elérni. 2. A szádfalverésnél lehetőleg gözkalapácsokat alkalmazzunk, a kézi verögépeket csak kivételesen, laza iszapos altalajnál és kisebb munkáknál használjuk. A lánczos verögépeket mellőzzük. 3. Az esésmagasság a helyi viszonyoknak megfelelően, esetről-esetre állapítandó meg, de 1 m-nél nagyobb ne legyen. Kivételesen, amikor a pallót kőhányáson vagy kötöttebb rétegen kell keresztül verni, 1 m-nél nagyobb esésmagassággal is dolgozhatunk, de akkor a pallók tökéletes vezetéséről fokozottabb mértékben gondoskodni kell. Az 1 m-ncl magasabb ütések számát azonban lehetőleg korlátozzuk. 4. A verőgép minél több mellékszerkezettel legyen felszerelve, hogy a leverésen kiviil egyéb czélokra is lehessen használni. Különösen fontos, hogy a gép megfelelő