Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

2-3. füzet - I. Lampl Hugó: A vasszádfalak

177 A ráczkevei állványnak költsége anyag és munkával együtt fm-ként 80 koronára rúgott, amikor a fa ára 1915. év elején tutajban mért w'-ként átlag 37 К volt. A ráczkevei elzárásnál az állványzat a levert kettős szádfal közé volt építve, •úgy hogy mindkét szádfalat egy állványról vertük le (1. a 3., 4. és 5. képeket). Ily módon 1 fm szádfalra az állványköltségnek a fele esett. 2. A verőgép megválasztása. A verőgépek általában két fő csoportba oszthatók. Az egyikbe a kézi verőgépek, a másikba a gőzverők tartoznak. Kéziverogépek : A kéziverőgépek legegyszerűbb alakja az istrángos verőgép. Ezeknél a kos súlya 400 kg-ot nem szokta meghaladni. Az emelési magasság O'30-tól 1'20-ig növelhető és perczenként átlag 15 ütést lehet leadni. Alkalmazása csak kisebb munkáknál jöhet szóba. Az istrángos verőgépek után a fejlődés sorrendjében következnek a csörlős verőgépek, ahol a kos emelését emberi erővel hajtott gép (csörlő) végzi. Ezeknél az ejtési magasság nincsen korlátozva. A kos súlya 400—1000 kg között változik. Az ütések száma az emelési magasság szerint óránként 15—40-ig fokozható. A kosnak a kötél végére való be- és kikapcsolása önműködően történik. Nagy hátrányuk, hogy teljesítő képességük kicsi, mert a felhúzó kötelet minden ütés után a csörlő dobjáról le kell gombolyítani és visszahúzni. (rözverögépek : A gőz verőgépek két csoportba oszthatók: a) közvetve működő, azaz gőzzel hajtott' gépekkel felszereli verőgépek. Ide tartoznak a gőzzel hajtott csörlős verőgépek és lánczos verőgépek. Az «lőbbiek ugyanolyanok mint a csörlős kézi verőgépek, csakhogy a csörlő gőzgéppel van összekapcsolva. Ezekkel a verőgépekkel perczenként 3—9 ütés adható le. A kos súlya 1800 kg-ot nem szokta meghaladni. A lánczos verőgépeknél a kost egy állandóan mozgásban lévő végnélküli láncz emeli. A ki- és bekapcsolást önműködő szerkezet végzi, mely különböző •ejtési magasságra beállítható. Ezek a gépek 800 1800 kg súlyú kosokkal épültek. Az iitésszám ezeknél a gépeknél perczenként 10—12 között változik. Nagy hátrányuk, hogy csak függőleges irányban lehet velük verni és hogy igen nagy rázkódtatással dolgoznak, mert a kosnak, a folytonos mozgásban levő lánczba való be- és kikapcsolása hirtelen és erős lökéseket okoz. Egv további hibájuk, hogy az ejtési magasság nem állandó, hanem a czölöp sülyedésének megfelelően •emelkedik. Emiatt — különösen a verés kezdeténél — amikor a czölöp még aránylag gyorsan halad, a kikapcsoló szerkezet helyét sürün kell változtatni és mindig újból beállítani. Németországban már ezeket a gépeket a használatból kiküszöbölték és hátrányaik miatt már nem is gyártják. Hazánkban sajnos még igen sok van alkalmazásban. b) Közvetlenül működő verőgépek, ágynevezett güzkalapácsok : Ezeknél a kos gőzdugattyús henger módjára van kiképezve, ahol a dugattyú fix és közvetlenül, vagy közvetve a leverendő czölöpre támaszkodik, a kost alkotó henger pedig a gőz be- és kieresztésével felemelhető, illetőleg ejthető. Annak következtében, hogy a fix dugattyú a leverendő pallóra vagy czölöpre támaszkodik és nem az állványzatra van felfüggesztve, a reakció-erő — amikor a gőz a kost emeli — nem a gépállványzat útján adódik át a földnek, hanem magára a pilótára vagy szádpallóra vitetik át. A gépállványzat tehát működés közben 12