Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)
1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)
14 t» magasságban fekvő területen 12-5 kilométer hosszúságú (négy kilométer hosszaságban 4-0 m magas) töltéssel 115 millió m 8 lenne visszatartható 2-16 millió költség árán. Kétségtelen, hogy az esetben, lia a Csigér árvizeit még a hegyek között Feltótnál, a Bél árvizeit pedig a dombok lábánál Bélmocsolya község határában visszatartanók, igen nagy és igen értékes területeket szabadítanánk fel a víz alól és a káros árvizek tarozása a Fehér Körösön a harkályi hídnál és a Fekete Körösön Nagyzeréndnél az árvíz szinét is valamennyire leszállítaná. A megoldás tehát nemcsak lokális, de általános érdekből is leghelyesebb és a külföldi példák is igazolják, hogy ilyen kisebb vízgyűjtő területeken a víztárolók beváltak. A költségekre való tekintettel azonban nem építhetünk olyan nagy víztárolókat, amelyek az egész téli, vagy rendkívüli lecsapódás esetén az egyhavi nyári összes csapadékot, 30—50 millió m 8 vizet befogadhatnák, hanem meg kell elégednünk olyan kisebb tárolókkal, amelyek az egyes veszélyes árhullámokat megtörik és néhány napi késleltetés után leengedik. Az ilyen tárolóknál tehát ügyelnünk kell arra, hogy a tárolókat idejében kiüríthessük, nehogy a második és a harmadik árhullám > telt medenczét találjon és minden megfogyatkozás nélkül siessen lefelé. Kisebb, nagy esésű területeken egyébiránt nem is a hosszantartó, arányosan eloszló nagy lecsapódások a veszedelmesek, hanem a rövid ideig tartó erős intenzitású esők. Minden egyes területnél tekintetbe kell vennünk a vízgyűjtő terület magassági fekvését, a hegyoldalak, vízfolyások esését, a talaj minőségét, az időt, amely alatt a vízgyűjtő terület széleiről a víz a tároló medenczéhez leérkezik és a területre utóbbi idő alatt lehulló legnagyobb csapadékot. Nagy folyók átlagos vízhozományából torrens jellegű patakok vízhozományára nem szabad következtetnünk, sem a dombvidékre helytálló értékeket nem alkalmazhatjuk a hegyvidékre. A völgyzárók nemcsak a vizet tartják vissza, hanem a veszedelmet is fölhalmozzák. Ha egy-egy völgyzáró gát elszakad, az árvíz házakat, tanyákat sőt falvakat elseperhet. Ha völgyzárón előre nem számított túlömlés keletkezik, úgy az a gát állékonyságát, szilárdságát nemcsak próbára teheti, de rreg is bonthatja, a földgátat pedig elmoshatja. A völgyzárókat a lehető legnagyobb biztonsággal, a kedvezőtlen esetek számba vételével kell építenünk. A Csigéren és a béli patakon rövid idő alatt lezudul az árvíz, azért a 18—24 órai legnagyobb lecsapódással számolhatunk, továbbá arra való tekintettel, hogy 1913 július havában 15 nap alatt rövid időközökben három nagy árhullám vonult le, a völgyzárón oly .nyílásokat kell hagynunk, hogy 5—6 nap alatt szükség esetén az egész medenczét kiüríthessük. A hegyvidéken, különösen ha a talajt az előkészítő esők vízzel telítik, a • lehulló csapadéknak már nem egyharmada, fele, hanem kétharmad része, sőt kivételes esetben '90%-a lefolyhatik. Ha a 24 órai legnagyobb csapadékot 100 mm-re teszszük és felveszszük, hogy ennek 65% fog lefolyni, úg}- a Csigér 193 km a vízgyűjtőjéről lefolyó vízmennyiség 12-55 millióm 3; a béli patak 322 Am' vízgyűjtőjéről lefolyó vízmennyiség 20-9 millióm 8. A Csigéren 6 nap alatt 24 m 8-rel, a béli patakon 6 nap alatt 40 m 8-rel folynék el a víz, amely most tározás nélkül a tetőzés idején a Csigéren 72 m\ a béli patakon a 120 m s-t is eléri másodperczenként. Tározással tehát a két patak maximális vízhozományát egyharmadára sikerülne leszállítani. Ha a Csigéren és a béli pataion építendő völgyzárón már a nagyobb esőzés megindultakor leengednénk másodperczenkint 24, illetőleg 40 m'-t,
