Vízügyi Közlemények, 1917 (7. évfolyam)

1. füzet - I. Korbély József: A Kőrösök és a Berettyó szabályozása (Folytatás)

95 vagy folyton emelkednék, úgy a számított átlagos értékek az utóbbi években túlnyomóan kisebbek lennének a tényleg észlelt értékeknél. A fentebbi különbségek azt mutatják, hogy a helyzet Nagyzeréndnél nem a felső szakasz uagyobb arányú fejlődése, hanem főként a Tenke és Nagyzerénd között beömlő mellékfolyások nagyobb vízszállítása következtében súlyosbodott. Az újabb bevezetések következtében Nagyzeréndnél az árvízszíne emelkedett ugyan, de az emelkedés nem nagymértékű, mert a felfogó csatornák vize nagyobbára még a feketekörösi árhullám megérkezése előtt levonul. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy újabb időben a Fekete Körösnek vízlefolyási viszonyai nem rosszabbodtak; amennyivel javult a felső szakaszon a helyzet a meder természetes fejlődése következtében, éppen annyit javult Nagyzeréndnél is az alsó szakaszon végzett kotrás és mederszabályozás következtében. A meglepetést tulajdonképen az okozta, hogy 1887. év után mindjárt nem állapították meg, hogy gátszakadás nélkül az árvíz Nagyzeréndnél milyen magasságra emelkedett volna és a kimutatásokba mindenütt a tényleg észlelt, de valóságban több mint egy méterrel lesülyesztett vízszint vették fel. A Fekete Körösön az 1887-ik évi adatból számítván a legnagyobb vízszint, azt Talpason 672 m-nek, Nagyzerénden 7 50 m-nek és Remetén 7-60 m-nek találjuk. A legnagyobb vízszínhez képest az árvédelmi biztonság megvan a felső szakaszon az aradi felfogó csatorna betorkollásától (60 km) a Tőz beömléséig (35 km), ez alatt azonban helyenkint a töltések emelendők és erősítendők. Az 1915 márcziusi, még inkább az 1915 áprilisi nagy víznél szembetűnő a feketekörösi társulat felfogó csatornájának és a Tőznek a hatása. — A Fekete Körös felső szakaszán, mint ez a 21. számú rajzból látható, az 1915. évi márcziusi árvíz még 80 cm-rel volt nagyobb az áprilisinéi, a Tőz betorkollása alatt a vízszín különbség már csak 30 cm. A felfogó csatorna áprilisi vízszíne a Kölesér beömlésénél áprilisban 40 cm-rel volt nagyobb és a Tőz is, minthogy az árterületen egyes medenczék már márcziusban megteltek, valószínűleg áprilisban nem sokkal kevesebb vizet hozott, mint előbb. Ha a Tőzt a Fekete Köröstől elterelnék, úgy Nagyzeréndnél az 1915. év márczius havában észlelt 7'20 m vízállásnál nagyobbat nem várhatnánk, de ha a Tőzt mai medrében meghagynák és árvízének széjjelterülését gátakkal megakadályoznák, még az 1887-ik éviből számított 7'50 m magasságot is meghaladhatná az árvízszíne, körülbelül 30 cm-rel. Igen kívánatos lenne, ha a Fekete Körösnél is már egy fentebb eső, például a belényesi mércze vízállásaiból meghatároznák a nagyzeréndi vízállás magasságát. Belényesről Nagyzeréndre ugyanis már körülbelül egy nap alatt érkezik le a tetőzés. Belényesnél azonban a Fekete Körös vízgyűjtője csak 817 km

2, Nagyzeréndnél 4172 km

3. Belényes alatt ömlik a Fekete Körösbe a Rosszia, Tenke fölött pedig a Hollód patak. Belényes és Tenke között a folyó még 1350 km

2 területről szedi össze a vizeket. Az utóbb megnevezett patakok olyan nagy vízmenynyiségekkel szaporítják a folyó vízhozományát, hogy gyakran, ha a mellékpatakok gyorsabban leérkező áradása nagyobb mértékű, mint a folyóé (igy 1913 júl 11-én), úgy Belényesen, Tenkén és Talpason csaknem egyidőben kulminál a víz. A mellékpatakok áradása általában sietteti Talpasnál és Nagyzeréndnél a tetőzést. A torkolati szakaszon, így a remetei hídnál is, a Fehér Körös később leérkező árhulláma sok esetben késlelteti a tetőzést.