Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
6. füzet - III. Steingassner Imre: Hajózás és kikötőépítés
24(1 fokozódott merülése folytán szükségessé vált a kikötőgátakat a tenger felé, a mélységbe kitolni, a melyben a hullámok ütköző ereje ismeretlen értéket ér el. A hullámmozgásnak a végtelen vízmélységre szóló elmélete érvényét veszíti, a mint a hullám a parthoz közeledik ; azonkívül minden egyes esetben oly tényezők is veendők figyelembe, a melyeket számszerűleg megállapítani nem lehet. A számos kutató által megfigyelt tengeri hullámok, azok hossza, magassága, időköze, a parthoz való közeledésük folyamán lényeges befolyásoknak van alávetve. A kikötőnek a legerősebb hullámok irányához viszonyított fekvése, a fenék hajlása, a hordalék tömege, nagysága és súlya oly különböző, hogy igen nehezzé válik általános érvényű szabályokat megállapítani. Gaillard amerikai mérnök számos megfigyelése alapján, bizonyos határokon belül megállapította a hullám magassága és a víz mélysége között levő összefüggést. Ennek a kiváló mérnöknek legértékesebb hagyatékát képezik azok a vizsgálódások, a melyek kiterjeszkednek a laposbullámnak azon pillanatban való kinetikus és potenciális energiájára, a mely pillanatban a hullám torlódás (Brandung) kezdődik, a métységre, a melyben a hullám torlódni kezd és a mely mintegy határát jelzi azoknak a támadásoknak, a melyeknek valamely mű ki van téve. Ezzel a kérdéssel a múlt század végén Cornaglia olasz mérnök is foglalkozott s neki köszönhetjük a hordaléknak a tengerpart mentén való mozgásának magyarázatát. A fenékhullámra, valamint a neutrális vonalra — a melyen túl t. i. a hordalék sem a part sem a tenger felé nem vándorol — vonatkozó kutatásai adják magyarázatát annak, hogy miért hiábavaló egynémely kikötőnél az elzátonyosodás ellen való küzdelem és miért nem vezethet czélhoz az a különféle rendszabály, a melylyel egyik-másik tengerpártnak az omlását akarják megakadályozni. Daczára annak, hogy ismereteink azon nagy erőket illetőleg, a melyeknek egy mély vízben levő kikötőgátnak ellent kell állania, lényegesen gyarapodtak, még sem sikerül eddig a gátméreteket szoros számítással megállapítani ; azon kívül a kikötőgátnak legkedvezőbb alakját illetőleg nincsenek È&ég teljesen megállapodott nézetek. Többnyire sikerült azonban eddig ezeket az építményeket úgy méretezni, hogy minden megtáíűüdtatásnak ellentálljanak. Ha egyrészt igen nehéz is a hajók nagyságának a jövőben való fejlődését előre látni és a kikötőművekkel a hajók jövendő méreteihez alkalmazkodni, úgy másrészt a nagy gőzösök nagy tőkeértéke szükségessé teszi, hogy teljesítő képességük a végsőig fokoztassék. : г : A gőzösök . veszteglési ideje tapasztalat szerint az összes menetidőnek 40— 50%-át teszi. A kikötőben töltött időnek tehát a díjtétel kiszabásában is kifejezésre kell jutnia és ennek folytán nyomban érthető, hogy valamely kikötőnek felszerelése mindazon segédeszközökkel, a melyek alkalmasak arra, hogy a berakás és kirakás meggyorsításával a kikötőben való tartózkodást megrövidítsék, a kikötőnek a világkereskedelemben való jelentőségére lényeges befolyással • kell lennie. Tömegárúk, különösen az érezek, a gabona és a szén kezelése tekintetében Eszakamérikfl kikötői rendkívüli teljesítményeket értek eií- Itt különösen a nagy tavak mentén fakvo kikötők mutatják legfeltűnőbben a kikötőfelszerelés, hajóméret és a szállítmány közötti összefüggést. Az itt szerzett tapasztalatoki azonban nem alkalmazhatók egyszerűen az