Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

211 A béli patak, a kertesi patak és a Tőz szabályozását a két társulatnakegyüttesen kellett volna megoldani : a felső érdekeltség, illetőleg az új társulat azonban a nagyobb költséggel járó belvízszabályozási tervek végrehajtását mindegyre halogatta. A kidolgozott tervek szerint a többi társulatok felfogócsatornáinak mintájára a kertesi patakot és a felső Tőzt együttesen, a béli patakot pedig ismét kiilön, a legrövidebb úton óhajtották a Fehér Körösbe levezetni. Míg a tervezések folytak, az aradi társulat a helyzeten ideiglenes munkálatokkal óhajtott segíteni. A Tőzt a gurbacsi határnál összekötötte a Szartos vízfolyás medrével, a mennyiben a felfogó csatorna a Szartos vizeinek legnagyobb részét már Feketetót felé vezette le. A Szartost Tamáshidától Vadászig töltések közé fogta. Az aradmegyei társulat belvízrendezésre 1914. év végéig 1,595.000 koronát adott ki. Az ideiglenes munkálatoknál a társulat a Tőz és a béli patak vízhozamát 40.400 hektár vízgyűjtő területről 33 7 m

!

í-re, a felfogótól nyugatra fekvő kisebb vízfolyások vízhozományát pedig 32.500 hektárról 6'5 m

3-re számította, összesen 42 m

s-re. Az 1915. évben azonban a Tőz és a béli patak együttesen jóval több vizet hozott, mint 42 m

5 és a belvíz.a Tőz és a Szartos mentén nagykiterjedésű területeket elborított. A fentebbi évben azonban a Fehér Körös Kisjenőnél az eddig észlelt legnagyobb vízszint 48 cm-rel, Gyulán pedig 86 cm-rel meghaladta. A fehérkörösi érdekeltség a felfogó csatornák építésétől visszariadt és a vizeknek gyorsított levezetése helyett azt kívánta, hogy az Ujj János által régebben ajánlott tározási rendszer alapján új tervet dolgozzanak ki. Az alsó fehér körösi társulat árterületén régebben két belvízszabályozó társulat alakult meg; úgymint az arad-békésmegyei Élővíz és a Kigyós gyulacsabai vízitársulat. Ezek a társulatok az alsó fehérkörösi társulatba 1895. évben beolvadtak'és'ettől kezdve nem csupán a belvízszabályozást hajtotta végre a társulat, de Gyula. Csaba és Békés városokat is ellátta élővízzel. A belvizek főbefogadója a Holt Fehér Körös (az úgynevezett gerlai ág) Ennek torkolatára építette a társulat a békési szivattyútelepet 4'5 m

3 víz emelésére. A Fekete és a Fehér Körös torkolati szakaszán van a társulatnak az úgynevezett gyűjtőcsatornája és a Fekete Körös torkolatán egy kisebb 0-45 m

3 vízemelésre szolgáló szivattyútelepe. A belvizeknek egy részét a társulat a gerlai ágba az Élővíz-csatorna alatt az úgynevezett veszei szifon segélyével vezeti át. A társulat belvízrendezésre 1914. év végéig 1,153.000 koronát adott ki. A békéscsabai öntözötelep 40 táblára felosztott 177'8 kat. hold, de ebből 14 hold öntöző-, lecsapolóárok és út. Az öntözővizet 1901-től 1909-ig az Élő vízcsatornából egyszerű duzzasztással vették ki, azóta elektromos erővel hajtott szivattyúval. A centrifugai-szivattyú másodperczenként 160—170 liter vizet emel ki a csatornából. Az öntözött rét talaja szikes. A 12 éven át folytatott kísérletezés azzal a megnyugtató eredménynyel végződött, hogy ma már tudjuk, hogy a szikes talajnak is legnagyobb része kellő öntözéssel és műtrágyázással megjavítható és jó eredménynyel használható. A Fehér és a Kettős Körös mentén az 1900: XXX. törvény alapján, a mely az öntöző érdekeltségnek hathatós állami hozzájárulást biztosít, több helyütt egyes uradalmak birtokuknak egy-egy részén megkezdték az öntözést.