Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

205 tak, hog}

7 a csatornának 2-5 m

s-t meghaladó vize a régi medreken és ereken a Fehér Körösbe eljuthasson. Kezdetben a Körösmenti társulatok a kül- és belvizek kártételeivel nem törődtek, csupán a folyók árvizei ellen emeltek töltéseket és ezen a lefolyásukban gátolt belvizek részére építettek zsilipeket. A belvizekkel elárasztott érdekeltség ezért az ármentesítő társulatok keretén belül külön társulatot alakított, a melyek, mint az Élővíz és a kigyósi társulatok, később beolvadtak az ármentesítő társulatba, a Hortobágy-társulat azonban még máig is fennáll. A Hortobágy-társulat 1879-ben alakult meg; ebbe tagul a Berettyótársulat is belépett és elvállalta a mezőtúr—borzi szakasz építési kötségeinek 2/r, részét, kikötvén azt, hogy a Kalló és sárréti csatorna vizeit a Hortobágyba vezethesse. A Hortobágy-társulat azonban érdekeltségének szertehúzása miatt egészséges fejlődésnek nem indulhatott; csakhamar kormánybiztosság alá került, ami magában véve nem lett volna baj, azonban az egész társulatot mindjárt kezdetben válságba sodorta az, hogy munkálatát igen súlyos feltételek mellett a Magyar •Országos Banknak adta 'ki vállalatba. A vállalkozó 8 kilométer csatorna ásásmunkájáért 2 millió koronát követelt, köbméterenként átlag 2 koronát. Ekkor a Berettyótársulat is közbelépett, de csak annyit érhetett el, hogy a bankkal a ter

7 hes szerződést felbontották és a munkálatot több évi szünetelés után olcsóbb árakon adták ki. A Hortobágy munkálataihoz való hozzájárulás a Berettyótársulatnak közel 2 millió koronájába került, vagyis annyiba, a mennyiért .Mezőtúrtól Borzig a csatornát abban az időben egymaga elkészíthette volna. A Hortobágynál a félbehagyott munkát még újból meg sem kezdették, midőn a Berettyótársulat meggyőződött arról, hogy mind műszaki szempontból, mind a költségekre való tekintettel is sokkal előnyösebb reá nézve, lia a Kállón lefolyó nyírvizeket a Sárréttől eltereli és a Berettyóba vezeti be. Ilyen előzmények után a Berettyótársulat azon volt, hogy a Hortobágy kötelékéből kilépjen és az eredeti szerződést hatályon kívül helyezze. Ez azonban csak 1914. évben sikerült, a mikor a Hortobágy új ártérfejlesztése jogerőssé vált és az új alapon a Hortobágy a Berettyótársulat árterületéből bevonta azokat a területeket is, a melyekért vállalta tulajdonképen a Berettyótársulat a hozzájárulást. Kétségtelen, hogy a Hortobágy-csatorna létesítésére szükség volt, azonban a Hortobágy mai állapotában a csatorna jobb- és balpartján elterülő földeket úgyszólván csakis az alsószabolcsi árterületről levonuló külvizek elöntései ellen védi meg, de a belvizek szabad levezetésére kevésbé alkalmas. A Hortobágynak a középső és felső szakaszán ugyanis alig ástak medret, a töltések építéséhez a földet külön anyaggödrökből vették, ezért a legkisebb áradásnál a Hortobágy medréből kicsap, a víz töltéslábtól töltéslábig elborítja a hullámteret és pedig nagyobb magasságban, mint a védett terület. Az utóbbiról a belvizeket az e czélra épített zsilipeken csak elkésve lehet levezetni. Igen gyakran a mélyebb területeken a zsilipeket hónapokig nem lehet felnyitni és a "belvizeket legnagyobb részben csakis mesterséges emeléssel lehet eltávolítani. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nyilvánvaló, hogy a Hortobágynak nem lehet sürgősebb teendője, mint a sekély meder lemélyítése. A Hortobágy-csatorna torkolatára 1889. évben 3, egyenként 3-33 m, összesen 10 m" nyílású betonzsilipet építettek. Az 1895., 1913. és 1915. években kitűnt, .hogy a zsilipre szükség van, mert a Körösök vize a Hortobágy töltéseinek magas15