Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

200. • Csakis ez magyarázhatja meg a helytartótanács tévedését, hogy a mérnökök tiltakozása ellenére is elrendelte, miszerint a Fekete Köröst Doboz felett Szanazúgnál vezessék a gyula—békési csatornába, a mely a Fehér Körös árvizeinek levezetésére is alig volt elegendő. Később a Kettős Körösön a gyula—békési csatornának szanazúg—békési szakaszán a gátakat kijjebb kellett helyezni. 3. rajz. Általában a folyókon a gátak hullámterét igen szűkre szabták. A Fekete Körösre megállapított 100 — 120 méter, a Fehér Körösre megállapított 100 méter hullámtérszélesség igen kevés, mert a Fekete Körös minimális vízhozama 600—700 иг", a Fehér Körösé pedig 400 500 иг". A Hármas Körösre, a Berettyóra és a Berettyóval egyesült Sebes Körös alsó szakaszára megállapított hullámtér szélessége elegendő. A Hármas Körösön ugyanis 600 méter hullámtérközben 1200—1500 иг" víz folyik le. A Sebes Körös a Berettyóval nem ho'z többet 500—600 m

s-nél; ez utóbbinak ép úgy, mint a Kettős Körösnek hullámtérszélessége 300 méter, jóllehet a Kettős Körös másodpercenként 1000—1100 m

!

i vizet hoz. • Ha a folyó felső szakaszain a hullámteret szélesebbre veszik, ott a folyó esését nem növelik és a meder mélyülését elő nem segítik, hanem gondoskodnak arról, hogy a felülről nagy eséssel lezúduló víztömeg a széles hullámtéren mintegy tározó medenczében széjjel terülhessen, úgy az áradások erejét és rohamosságát bizonyos mértékig sikerült volna megtörni és egy-két napra terjedő késleltetés árán az árvizek emelkedésének sikerült volna határt szabni. A töltésekkel védett körösi árterület birtokosainak ugyanis semmi hasznuk nincsen a vizek gyorsabb levezetéséből és nyugodtabban fogadják a hosszabb ^^ s,