Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

185 körülményes. Maga a miniszteri jelentés is elismeri, hogy az eddigi eljárás nem hozott az e czélra fordított idővel, munkával és a nyújtott állami támogatással arányban álló eredményeket. A 34.209/1911. miniszteri utasítás alapjan Biharvármegyében eddig 26 birtokon 827-8 katasztr. holdnak (régi rossz legelő) befásítását tárgyalták. Ebből első fokon letárgyalták 18 birtoknak (összesen 524 hold) befásítását és véglegesen jóváhagyták a 7 birtokon javasolt 236-3 kat. hold befásítását. Szilágymegyében 24 birtokon 688'3 hold befásítását tervezték, ebből ez ideig letárgyalták és javasolták 8 birtokon 234 hold befásítását, jóváhagyták 4 birtokon 57-8 hold befásítását. .Biharmegyében erre a ezélra évenként 9—10.000 koronát fordítanak. Az egész országban 1912. évben 1039 birtokon 4749 kat. hold kopár terület befásítására 153.349 korona segélyt adtak ki. Igen kívánatos volna, hogy a kopár területek befásítása. a vízmosások megkötése gyorsabban haladna előre, az érdekeltek és az állam pedig nem várnák meg, míg az elfajulás nagyobb mértéket ölt, hanem mindjárt kezdetben közbe lépnének, a mikor még kisebb összegekkel is lehet az állapotokon segíteni. A kopár hegyoldalakról lesodrott hordalék az utóbbi nedves esztendőkben növekedett és a, nagyvárad—kolozsvári vasútvonalon különösen Remetelórév határában egyes, nagyobb záporok olyan sok hordalékot sodortak le, hogy az a vasútvonalat is eltemette és a közlekedést megakasztotta. A Körösök és a Berettyó szabályozása. A XVlII-ik század elején mocsár és víz borította a Körös és Berettyó síkföldi részét. A török hódoltság idejében részint a török, részint a védekező magyar lakosság elzárta a vizek lefolyását és mocsárral vette körül a várakat ós a lakott helyeket. Igen sok olyan terület víz alá került, a melyen az Árpádok idejében virágzó községek állanak. Már Béla király névtelen jegyzője megemlékezett Szerepről, Szeghalomról, Gyarmatról és Bucsa pusztáról, a melyeket a XVIII. század elején, alig lehetett megközelíteni. Az egyesült Körösök és a Berettyó lapályain beláthatatlan nádas terült el, ' a Fehér és Fekete Körös mellékét Gyulavarsándtól Kisjenőig, illetőleg Doboztól Terikéig, sőt azontúl is rengeteg erdőség borította. A Tisza árvize a Hortobágy, Árkus, Mirhó közvetítésével a Körös és a Berettyó medenczéjébe betört. Ugyanazért a nagykunok a Mirhót, hogy Karczag és Kisújszállás határait megvédjék. Taskony alatt 1785-ben eltöltötték. A gátat sokszor fegyverrel védelmezték. Az Ermellék nádasait nem. csupán a dombvidék vízfolyásai, de a Kraszna kitörő árvizei is évről-évre elöntötték. A török hódoltság idejében a Berettyó mocsárvidéke és az Ermellék nádasai választották el ' a harczban álló feleket egymástól. A töröknek a nagyváradi, gyulai és a szolnoki vár volt a támaszpontja. A megszállott részeken a földes úrnak híre hamva sem volt. de jogaikat a földhöz és a jobbágyokhoz fentartották és a tartozások behajtására tisztjeiket el-elktildték. A hol a nemzeti fejedelmek voltak az urak, ott az elpusztított községekbe új lakosokat telepítettek. Bocskay 1606. évben Kornádi, Mezősas, Berettyóújfalu, Kaba, Derecske. Tépe, Konyár, Bagos, Sáránd, Mikepércs, Bagamér. Felegyháza, Kölesér illetőleg Nagyszalota községekbe hajdúkat telepített és őket kiváltságokkal, szabadalmakkal ellátta. Harsány, Keresszeg, Tamási, Berettyószentmárton és Vekerd községek 1626. évben nyertek szabadalmakat.