Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész
181 A Tisza felől Tiszadob határában a Király-ér, Tiszapolgár határában a Folyás-ér, Abád-Szalók, Taskonv határában a Mirhó-ér és ennek folytatásaként a Kakat-ér, Bodzás-ér, Fegyvernek határában a Büdös-ér és ennek folytatásaként a Hék-ér vezették le a vizeket a Körösök és a Berettyó árterületére. A Körös, Tisza és a Maros közén a vízválasztó Szarvastól Békésen, Orosházán és Szentetornyán, Földváron át diluviális eredetű emelkedett é-s termékeny szántóföldeken halad, Világos és Gyorok között hirtelen a Hegyes Drócsa hegygerinczére szökik fel. A Hegyes Drócsáról és Kódru-Mómáról mondja Pethő, hogy ezek a máig is meredek hegyhomlokok, sasbérezek, hajdan szédítő meredekségű falakkal tekintettek az előttük napnyugat felé elterülő tengerbe és hogy valószínűleg a Hegyes Drócsa h-omlokától a Rézhegységig ÉEK. irányban nagy törés húzódott végig. A hegyek mai lejtőit csupán a sülyedés után bekövetkező változások, a tenger lenyeső működése, alámosott falaiknak leomlása hozta létra. A Körösök és a Berettyó medenczéjének legmélyebb fekvésű része a Sebes Körös és a Berettyó Sásrrétjén 84—85 m, a dévaványai határban pedig 83'00 m-re fekszik az Adria színe felett. A vizek lecsapolása után a növényi korhadványokból keletkezett könnyű televényes szántóföldeket csaknem mindenütt szikes területek veszik körül, míg ezeken túl a diluviális eredetű ősrégi szántóföldek terülnek el. Miként a hegyekben a nagyesésű sziklás kopár területekről, úgy a síkságon a szikes legelőkről gyűl össze a legtöbb víz. Ha a síkságon az egyes hajlásokat megvizsgáljuk, csaknem mindenütt talá. lünk kisebb és nagyobb mértékben feliszapolt folyammedreket. A folyók a síkságon hol ide, hol oda kóboroltak, egyik medrüket feltöltötték és ebből nagyobb áradásokkor kitörve, új medret ástak. Az egyes patakok sem a mai torkolatuknál egyesültek. Nemcsak a történelem előtti időkben, de közvetlen a szabályozás előtt az egyes vízfolyások a síkságra érve, megoszlottak. így például a Fekete Körös vizeit részben a Gyepes, Ivölesér és a Korhány vezették le. A Sebes Körösből Nagyvárad alatt a Fáczánosnál a Kis Körös ágazott el a mely nem csupán a Biharpüspöki, Nagyszántó községek határában régebben fennálló malmokat látta el vízzel, hanem a Sebes Körös árvizének egy részét is a Berettyóba szállította. A Berettyótól Esztár alatt ágazott el egy ér, az úgynevezett Kálló-ér, a mely a Berettyó vizének egyrészét Konyár, Tépe, Derecske és Földesen át vezette le a sárréti medenczébe. A Berettyón Esztárnál fennálló malmot még 1813 évben lerombolták és a Kálló eret még a szabályozás megkezdése előtt eltöltötték. A vízgyűjtő területek tagozódása a szabályozás következtében is változott. • így páldául a Berettyó hajdan Mezőtúrnál a Hármas Körösbe ömlött, ma pedig Szeghalom alatt a Sebes Körösbe torkollik. A nyírségen 1100 &wi a-ről összefutó Vizeket a Berettyó Sárrétjéről elterelték és Darvasnál a Berettyóba vezették be. A Fekete Körös dombvidékén a Barakonyér, inándi patak, Nagyvölgy patak, Korhányér, Kölesérés Gyepes 435 km 2 kiterjedésű vízgyűitő területéről a vizeket •a feketekörösi felfogó csatornán Tamáshidánál a Fekete Körösbe vezetik le. Az aradi társulat pedig felfogó csatornájával a Leveles, Kalácsa, Ökrös, Talmács,
