Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

6. füzet - I. Korbély József: A Körösök és a Berettyó szabályozása. Első rész

177 ömlő Mátka patak. A Csigér (Csik ér) a Hegyes hegység vizeit szedi össze, a Mátka patakot az Arad hegyaljáról lefutó és a hegység Jábánál összegyülekező vizek táplálják. Mindkét vízfolyás átvágja a József nádor malomesatornát és alatta egyesülve a harkályi hídnál ömlik a Fehér Körösbe. A Fehér Körös a Ribieza beömléseig vad hegyi patak, átlagos esése kilométerenkint, 175 m, innen kezdve az esés csökken; Ivöiösbánya (Hunyadmegye) és Borossebes (Aradmegye) között az esés kilométerenkint alig haladja meg az egy métert, a borosjenő-kisjenői szakaszon pedig a fél méter alá száll. Sokkal nagyobb az esésük a jobbparton beömlő patakoknak, a melyek ío'oo m-nél magasabb helyekről elindulva, rövid futás után elérik a Fehér Köröst. Hunyadmegyében, továbbá Aradmegyében Körösbökényig, Buttyinig, a Fehér Körös aránylag hosszú, szük völgyben folyik. A völgy csak Körösbányánál és Nagyhalmágynál szélesedik ki, de a kettő között és Halmágy alatt a csúcsi szorulatban újra összeszűkül. A folyó, a mint Lóczy megjegyzi, több helyütt elkerüli a lágyabb rétegeket, neki ront a sziklafalaknak és a kemény rétegeken andezittufákon és lávatömbökön keresztül vágott magának utat. Borossebes és Borosjenő között már szelídebb domblánczolat kiséri a folyót, a mely Kisjenőnél éri el a síkságot. A Fekete Körön Biharmegyében a Nagybihar orma alatt ered. Ez a fenséges hegyorom, a Biharhegység legmagasabb (1849 m) csúcsa, évezredek óta áll őrt a forrásoknál és a magas hegységből is méltóságteljesen emelkedik ki. A folyót tulajdonképen csak a vaskó-pojánai patak, a rézbányái barlangforrás és a petróczi patak egyesülése után illeti meg a Fekete Körös elnevezés. A három patak közüi legtöbb vize van a pojánai pataknak, a melyet a vaskói Bój forrás is táplál. Legmagasabban (1400 m) ered a petróczi patak, a mely a leghosszabb is; de legmegragadóbb a rézbányai barlangforrás, a melyet ugyanazért a nagy közönség a Fekete Körös fő forrásának tart. A vízválasztó itt is az Aranyos és a Meleg Szamos forrásvidékén, Nagybihartól á Muntilor hegycsorportig a legmagasabb (1300— 1600 m). Muntilornál a vízválasztó északnyugatra fordul és a Sebes Körös Jád pataka mentén húzódik a Királyerdőig. A Királyerdő mész fensíkjáról azonban a vizek legnagyobb részben nem a Sebes Körös, hanem a Fekete KöröB felé sietnek. A Nagybihar csúcstól Menyházáig a Fehér és a Fekete Körös között a Kodru Móma hegység gerincze a határ. Ez a gerincz 700—900 m magas, de Vaskóh és Csúcs között négy kilométer hosszúságban 500 m-re siilyed le. Petheő Gyula szerint a Fehér és a Fekete Köröst a mioczént meg.előző korszakban ezen a szakaszon tágas tengeri csatorna kötötte össze. Menyházától a Kodru hegység gerincze észak felé tart, de ez a vonal már csak a Fekete Körös egyes kisebb patakjai között osztja meg a vizeket. Borossebestől kezdve a Fekete és a Fehér Körös vízválasztója a Tőz mentén a síkságon húzódik végig. Igen sajátságos a Tőz folyása. Ez a patak is, mint a Fehér Körös többi jobbparti mellékpatakja, északról délnek egyenesen a Fehér Körös felé tart : mielőtt azonban ezt elérné, hirtelen nyugatnak fordul, 17—18 km hosszúságban azzal párhuzamosan folyik és felfogja a hegység déli oldaláról lefutó vizeket, többek között a nálánál jóval nagyoob béli patak vizeit, a melyekkel egyesülve Tamáshidánál a Fekete Körösbe ömlik. A Kodrú lejtője Sólyom és Sonkolyos között terjed legmesszebbre észak felé, ott, a hol Borz és Belényesörvényes irányában a Havas Dumbró mészfensíkja bocsájtkozik alá, E kinyúló hegytömeget, a mely igen szilárd anyagokból