Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

5. füzet - IV. Kenessey Kálmán dr.: Talajvízállási megfigyelések 1915. évben Ó-Gyallán

ш Talaj vízállási megfigyelések 1915. évben, Ógyallán. (1 képpel.) Irta : Dr. Kenessey Kálmán. Az ógyallai m. kir. orsz. meteorológiai és földmágnességi obszervatórium műszerparkjában a talajhőmérőkkel együtt 1910. esztendő óta talajvízállás mérő mércze is föl van állítva, hogy megállapíthassuk, mikor, milyen mélyen vannak a talajhőmérők vízzel átitatott földben ? A mércze a lehető legegyszerűbb szerkezet. A talajba három méter hosszú, részben ónbádoggal beburkolt facső van leásva, úgyhogy 15 cm átmérőjű kutat kaptunk, a meljbe a talajvíz minden számottevő akadály nélkül behatolhat. A kút azonban felülről fedett, hogy a felszínről víz, vagy csapadék bele ne juthasson. A talajvíznek a kútban szabaddá tett felszínén úszó lebeg (hengeralakú, tengelyével függőlegesen álló bádogdoboz), a melyből két és fél méter hosszú, fehérre bemázolt és czentiméterekre beosztott spanyolnádpálcza nyúlik ki, a kútfedő kerek nyílásán át a felszínre. A mérőlécz «0» pontja a talajvízszine, míg a «mutatója» a kútfedő kerek nyílásának a széle. A leolvasott adat emiatt a talaj vízszin emelkedésével kisebbedik, míg siilyedésével nő. Pl. 1915. év márczius 5-én a leolvasott adat 91 cm volt, míg márczius 7-én 75 cm, vagyis a talajvízállás márczius 5—7-ig emelkedett 16 cm-1, a mi — közbevetőleg megjegyezve — igen abnormisan nagy növekedés. A méréskor tehát a talaj felszine és a talajvízszin közötti távolság mértékét kapjuk czentiméterekben kifejezve. Az így kapott relativ számot abszolúttá úgy tesszük, hogy a «mutató» tengerszin feletti magasságából — a mi pedig 112' 14 m az Adria szine felett — kivonjuk a leolvasott számot. A kút diluvialis homoktalajba van beásva, a melynek a szelvénye a következő: 20 cm gyepes humusz, 50 cm sárgás homok, 30 cm sárgás homok kavicsosai keverve, ezen alul, — a míg az ásó mélysége, vagyis 3 m-ig látni engedte a rétegződést, kavicscsal kevert kékes-sziirke palás vályog, kavics és homok rétegekkel váltakozva. Tulajdonképpen ma már az eredeti rétegzettség nem állapítható meg teljesen pontosan, mert a talajhőmérők és a talajvízmércze elhelyezésekor megbolygatták. A kút télen sohasem fagy be úgy, hogy a mérést ez a körülmény sohasem zavarja. A talaj vízmélységében a talaj hőmérséklete még az 1914. évi kemény télen sem ment a -p2'4 C°-on alá. Hat teljes évi megfigyeléssorozatunk van, a melyeknek tudományos feldolgozása most van folyamatban, de a múlt, 1915. évi adatok oly annyira abnormisan eltérők az előző öt évi megfigyelés-adatoktól, hogy czélszerűnek látszik velük külön is foglalkozni. Abnormitásuk abban nyilvánul, hogy az előző öt évi adatoknál jóval magasabbak. Lássuk a puszta adatokat.

1 Az I-ső táblázatban feltüntettem az 1910—1914. évi észlelések félhavi közepeit melléje állítva az 1915. évi észlelések félhavi közepeit, kimutatva a harma1 Az adatokat abszolút mértékben adom, vagyis tengerszinre redukálva.