Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

5. füzet - III. Amman Arzén: Vágszabályozás Ruttka község határában

135 Á felső részében partbiztosí­tásként, alsó részében pedig gátként kiépített mű szelvényét a 6. kép láttatja. A töltés magját a Vág folyóból termelt görgetegkő alkotja, a mintegy 40 centiméter vastag burkolat, valamint a lábazati kőhá­nyás terméskőből készült. Egyidőben és ugyanezzel a keresztszelvénnyel és anyaggal ké­szült az /"jelzésű és a baloldali mellék­ág elzárására szolgáló kőgát is (1. a 4. képet). E művek elhelyezése megfelel rendeltetésének, a használt anyag azonban sok kívánni valót hagy maga után. A szárazon rakott ter­méskőburkolat a tutajok, nagyvízkor az elszabadult szálfák és végül a jég erőművi hatásának enged, és az így meglazult terméskőburkolat el­veszti összetartását, állékonyságát. Az ily burkolatok egyenetlen és laza felszínük miatt nagyesésű tutajozható folyókon sok és gondos fentartást kívánnak és így nem ajánlhatók. Ezt tapasztaltuk már az építés alkalmával előállott gátszakadáskor, de látjuk mind a Vág és Árva folyó­kon, mind a mellékvizeiken az állam­építészeti hivatalok által nagy elő­szeretettel létesített és a hidak vagy közutak védelmét czélzó szárazon rakott terméskőburkolásoknál is. De a kötőanyag nélkül léte­sített burkolat csekély állékonysága károsan jelentkezik az esetben is, ha a töltés lábazati kőhányása elmosó­dik s a reá támaszkodó burkolat meg­lazul, mert az így keletkező héza­gokon át a behaföló víz a töltésma­got kimossa és a gát beszakadását idézheti elő. Az 1913. évi augusztus havi ár­víz az f gáton épen az előbb említett okból nagy rongálásokat idézett elő. л -ID

Next

/
Thumbnails
Contents