Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

5. füzet - III. Amman Arzén: Vágszabályozás Ruttka község határában

135 Á felső részében partbiztosításként, alsó részében pedig gátként kiépített mű szelvényét a 6. kép láttatja. A töltés magját a Vág folyóból termelt görgetegkő alkotja, a mintegy 40 centiméter vastag burkolat, valamint a lábazati kőhányás terméskőből készült. Egyidőben és ugyanezzel a keresztszelvénnyel és anyaggal készült az /"jelzésű és a baloldali mellékág elzárására szolgáló kőgát is (1. a 4. képet). E művek elhelyezése megfelel rendeltetésének, a használt anyag azonban sok kívánni valót hagy maga után. A szárazon rakott terméskőburkolat a tutajok, nagyvízkor az elszabadult szálfák és végül a jég erőművi hatásának enged, és az így meglazult terméskőburkolat elveszti összetartását, állékonyságát. Az ily burkolatok egyenetlen és laza felszínük miatt nagyesésű tutajozható folyókon sok és gondos fentartást kívánnak és így nem ajánlhatók. Ezt tapasztaltuk már az építés alkalmával előállott gátszakadáskor, de látjuk mind a Vág és Árva folyókon, mind a mellékvizeiken az államépítészeti hivatalok által nagy előszeretettel létesített és a hidak vagy közutak védelmét czélzó szárazon rakott terméskőburkolásoknál is. De a kötőanyag nélkül létesített burkolat csekély állékonysága károsan jelentkezik az esetben is, ha a töltés lábazati kőhányása elmosódik s a reá támaszkodó burkolat meglazul, mert az így keletkező hézagokon át a behaföló víz a töltésmagot kimossa és a gát beszakadását idézheti elő. Az 1913. évi augusztus havi árvíz az f gáton épen az előbb említett okból nagy rongálásokat idézett elő. л -ID