Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - III. Zayzon Géza: A vizmosások szabályozása

40 A gát magasságára szabály, hogy í~2—1-5 méternél magasabb gátakat csak kivételes esetben építsünk. Minden gát három alkotórészből áll: a gát testéből, a szárnyfalából és az utófenékből. A gát építésekor különösen arra a két szempontra kell vigyázni, hogy az árvíz ne szakíthassa el és ne kerülhesse meg. Az előbbi eshetőséget terméskőfalazat esetén a jó falazással, az egyes köveknek kötésben, kövér czementhabarcsban való elhelyezésével, beton esetén pedig a beton jó minőségével, az utóbbit pedig a gát két végének a partokba való megfelelő bekötésével kerülhetjük el. A gáttesthez mindkét parton csatlakozó szárnyfal rendeltetése, hogy a gát alatti partrészleteket a bukóvíz alá ne moshassa s a víz a gátat meg ne kerülhesse. A szárnyfalak helyett esetleg a rézsű burkolása is megfelelő, de ebben az esetben különös gond helyezendő arra, hogy a burkolatot kötésbe helyezett nagy kövekből létesítsük, hogy azt a víz ütőereje meg ne bontsa. A gátak Achillessarka az utófenék. Ennek az a rendeltetése, hogy a gátról lebukó víz elevenerejét felfogja és így a gátak alatt a fenék lemélyülését, a gáttest és szárnyfal alámosását megakadályozza. Szükséges, liogy az utófenéknél vízpárna legyen, mert a mederben rendes körülmények közt csak kis vízmennyiség csörgedez, az árvíz pedig hevesen lép fel úgy, hogy a gátról lebukó nagyvíz párna hiányában a burkolatra buknék és könnyen felszaggathatná. Egy ilyen bukógátnak a mintaterve az 1. számú rajzon látható. <zrr/z SZ//Z