Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

1. füzet - III. Zayzon Géza: A vizmosások szabályozása

38 A vízmosások szabályozása. » (23 képpel.) Irta: Zayzon Géza. A vízmosások, tordák 2 osztályba sorozhatok: 1. melyeknek vízvidékük egészben, vagy nagyobb részben hegységi erdőkkel, vagy zárt növényzetű havasi legelőkkel van borítva, 2. melyeknek vízvidékük nem erdős. Az 1. pont alattiaknál vízkárok alig fordulnak elő. A medrük egyensúlyi állapotban van. Az esetleg bennük levonuló nagyobb árhullám is kár nélkül vonul le. Az 2 osztályba tartozóban fellépő heves árvizek rendkívül romboló hatásúak. Kártételeik kétféleképen nyilvánulnak: a felső és a középső szakaszon, vagyis a vízgyűjtőmedencében és a torokban az állandó fenékmélyülések és a vele járó partszakadások, az alsó szakaszon, a hordalékkúpon, pedig a hordalék lerakása tesznek kárt a parti birtokokban. A vízmosások forrásvidékén rendszerint valamikor erdők voltak, a melyek a víz lefolyását lassították és a hegylejtők megtámadását megakadályozták. A vízmosások az erdők kiirtásával keletkeztek. «Az ember úgyszólva régi hibáját igazítja helyre, mikor a vízmosásokat újra befásítja, hogy ez által megkösse a talajt és lombsátort alakítson föléje. Be kell erősíteni a vízmosásokat és itt az erdész az úr, a ki többet létesíthet, mint a kultúrmérnök az ő szép melioratiójával.» Az erdészeti munkálatok természetesen nemcsak a csemeték milyenségének a megválasztására, elültetésükre vonatkoznak,- hanem azokra a műveletekre is kiterjednek, a melyek a csemeték megmaradását és általában a beerdősülést biztosítják és a melyeknek az a czélja, hogy a forrásvidéken annyi hordalékot tartsanak vissza, amennyi csak lehetséges. Vannak esetek, mikor a szakadék egyszerűen a csemeték elültetésével és a legeltetés megszüntetésével beerdősíthető, jeléül annak, hogy még nagyobb felhőszakadások esetén is kevés víz foly a vízmosásban és így már a gyenge csemete vagy dugvány ellentállóvá teszi a talajt a víz erejével szemben. A legtöbb esetben azonban a szakadéknak egyszerű beültetésével nem érhetünk czélt, mert a gyenge csemetéket mind az oldalakról, mind a fenékről talajostól magával ragadja a lezúduló víz. Ilyen esetben a fenéken fenékgátakat, az oldalakon pedig vízszintes u. n. Jenny-Ше. fonásokat kell alkalmazni, amelyek a csemetéknek mintegy támaszául szolgálnak. A vízszintes fonásokat mindig rőzséből, a fenékgátakat pedig rőzséből, fából, kőből, betonból stb. létesíthetjük.