Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - IV. Maurer Gyula: A Béga V. csegézőműveinek vasszerkezete

fcl kapú felső széléig hanem csak az ütköző saiú állásának megfelelő vízszintes főtartóig. A közép felé emelkedő mellékátló azonban keresztezi a főátlón kívül az előbb említett vízszintes tartót is, (gerincze mindkét helyütt megszakad) és a kapú tetejéig ér. Ennek oka az, hogy a kapú víz ellen való nyitása közben se lépjen fel sehol csavaró feszültség. Nyitás közben ugyanis ez a felső rácsos tartó és a közép felé eső átló, mint túlnyúló kéttámaszú tartók szerepelnek, míg az összes többiek mint két végükön alátámasztottak. Minden erőhatás irányában tisztán hajlításra erőltetett gerenda működik, csavarás nincs. A kapú felső csapjai is erre a legfelső vízszintes tartóra vannak reáerősítve s így a felső ütköző sarú lejebb helyezésének az a jó oldala is van, hogy az ütköző sarú a felső csaptól teljesen el van választva. A Bega I—IV számú csegéző műveinél ez az elválasztás még nem volt meg, a minek igen sok baja volt. Többek között, hogy a falazaton levő támaszlapot nem lehetett úgy elhelyezni, hogy az ütköző sarú czentrikusan terhelje. A kapúkeret gerendáinak gerinczmagassága a lemezburkolat nélkül 400 mm Ugyanilyenek az átlók is a végeiken, míg középen magasságuk a főátló terheléséhez mérten 526 mm A lemezburkolat és a csomóponti lemez vastagságát is beszámítva, az átlók legnagyobb magassága 546 mm középen. A víznyomás közvetetlen viselésére hivatott másodrendű vízszintes tartók LJ-vasak, a melyek azonban a lemezburkolat illeszkedéseinél, a burkolat felé eső oldalukon szögletvassal vannak szélesbítve, hogy'mindkét lemez vége helyesen feküdjék. A függőleges merevítések szögletvasakból készültek. Az V-ik számú hajózó zsilip vasszerkezeteinél a rozsdásodásra való tekintettel 8 mm-nél kisebb vastagságot nem találunk. A másodrendű tarlókat igyekeztünk egymástól oly távolban helyezni el, hogy anyagpazarlás ne legyen. A kapúk méret-számítását és teljes részletrajzait, mint a többi vízlépcsőkéit is, a bégahajózási m. kir. kirendeltség dolgozta ki. Az anyagrendeléshez szükséges részletrajzokat és a géprószek, mozgató szerkezetek terveit, a m. kir. Államvasutak Gépgyára készítette el. A főtartókra eső terhelést nem a föntebb vázolt közelítő eljárással, vagyis nem az 1. és 2. rajzokban pontozott vonallal jelölt területek alapján, hanem a melléktartók tényleges erőátvitele álapján számítottuk ki. Lemezburkolat. A lemezburkolat vastagságának megállapítása Landsbergnek az Alsó-Béga művei leírásakor közölt képletével történt. Ellenőrző képlet gyanánt Bach-пак ugyanott közölt képlete szolgált. A rozsdásodásra szokásos 1 mm-t hozzáadva a felső három vízszintes közre a következő lemezvastagságokat nyertük : V

x = 3 5 V

2 = 7'8 V

3 = 7*9 milliméter A tényleg alkalmazott lemez vastagsága 8 mm. Az alsóbb négy közben a lemezburkolat 10 mm vastag; a számítással nyert méretek pedig : V

4 = 9'2, V

6 = 9-4, V

e = 9-6, V

7 = 99 mm,. Bach képlete szerint, a rozsdásra vett 1 mm vastagságot figyelmen kívüli hagyva, a lemezben feszültsége 730 — 984 kgjcm

2 között változik. Az átlók mér et-számítás a. A mellékátlót két, illetve három kéttámaszú tartónak tekintve, s az átvitelt akként számítva, az egy kapúszárnyra eső mintegy 76 tonnányi összes merőleges víznyomásból a főátló összesen 31-28 tonnát visel. Az e tar-