Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - IV. Maurer Gyula: A Béga V. csegézőműveinek vasszerkezete

52 Föntiek értelmében a rekesztő táblák mozgatásakor tehát legfeljebb 2—8 méteres vízszinkülönbség veendő számításba. A szélső nyílás keskenyebb tábláinak területe 062 m

2, míg a rendes vas-rekesztőtábláké 2-02 m

2. És így a keskeny táblákra eső víznyomás 2*8 méteres vízoszlop esetén 1736 kg, míg a rendes táblákra eső víznyomás 5656 kg. A keskeny fatáblák súlya 40 kg, a rendes vastábláké 233 kg. Fraucziaországban szárazon végzett kísérletek alkalmával golyós csapágyú súlyokkal terhelt tábla mozgatásakor az ellenállás tényezője 0-008 volt. A legkisebb kopás után, vagy ha bármily kevés iszap is keveredik közbe, az ellenállás természetesen már aránytalanúl nő. A béga-torkolati táblaemelő-szerkezetek méretszámításakor (1. Vízügyi közlemények XXIX. füzet) az ellenállás tényezőjét tapasztalatok híján, meglehetősen önkényesen fölvett gördülő és súrlódó együtthatók alapján 0'0286-nak számítottuk ki. Azonban a tapasztalat kimutatta, hogy ez a tényező nem nyújt elég biztosságot, bár a tél folyamán az összes görgőket szétszedik, kenik, a kikopott golyókat és csapágyakat pedig kicserélik. A golyók közét lágy, de hogy ki ne ömöljön, nem folyós kenőanyaggal töltik ki, s a görgők egész télen át benne maradnak, sőt a duzzasztó-műbe is így helyezik el, mert bizonyos ideig védi a csapot a rozsdásodás ellen. A gördülő táblák első behelyezésekor nem is merült fel nehézség, nem tekintve, hogy a nagy sebességgel átfolyó vagy átbukó víz más irányban okozott ellentállásait még külön tekintetbe kell venni. A táblák kiemelésekor és másodszori behelyezésekor azonban már czélszerűbb nagyobb súrlódó, helyesebben ellenállástényezővel számolni. Ha az ellenállás tényezőjét 0'05-re veszszük, a balparti nyílás kézi tábláinak mozgatása, az önsúlyt nem tekintve, teljes víznyomáskor: E = 0-05X1736 = 86-6 kg erőt szükségei. Ezt az erőt az önsúly a tábla letolásakor, a míg a tábla az alsó vízbe nem merül, a fa nedvessége szerint 42—50 &$r-mal csökkenti ; ellenben lia a tábla már vízbe merült, a felhajtás, a mely közel ugyanannyi, az önsúlyt kiegyenlíti. A letoláshoz szükséges legnagyobb erő e szerint 86-6 kg, míg a fölhuzáskor, ha a tábla már az alsó víz fölött van, mintegy 130 kg erő fejtendő ki. Ezekből látható, hogy teljes vízszinkülömbségkor e táblák kézi erővel nem emelhetők fel, ellenben két ember a rúd segélyével még lenyomhatja. Bár a duzzasztó-mű rendes kezelésekor elkerülhetjük, hogy a szélső nyílás tábláit teljes víznyomáskor kelljen mozgatni, rendkívüli esetekben kiemelésükre a forgó darút is használhatjuk. A rendes vas-rekesztőtáblák mozgatására szükséges erő 2'8 m víznyomáskor : E = 5656X0-05 = 282-08 kg. A tábla 233 кд-щ\ önsúlya tehát — különösen ha vízbe való merülése után belőle a fölhajtást levonom, a mi a fa-ütközőléczek révén az egész súlynak közel egyhetede — nem lesz képes a táblát teljes mélységre levinni. Helyesebben a tábla 2'8 m vízszinkülönbségkor csak akkor megy le saját súlyával a teljes mélységre, ha csapágyai, görgői újak, tiszták, vagyis az ellentállási tényező 0-05-nél kisebb. A hiányzó erőt azonban pótolja a nehéz lenyomó keret 250 kg-ny\ súlya. Sőt ha e keretet bizonyos magasságból ejtjük, s így mérünk a tábla tetejére üté-