Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - III. Halmi Gyula: A mesterséges biológiai szennyvíztisztítás hazánkban

42 csak gyakorlati tanulmányok alapján történhetik meg kellő sikerrel. E tanulmányok körében a szerkesztőmérnöknek is bőséges munkatere kínálkozik. A csőelrendezések, vízelosztók szerkesztése; a medenczék lejtésszögének meghatározása és általában a telep elrendezésének kérdése elsősorban a mérnököt érdekli. Rendkívül fontos kérdés a fertőtlenítés. Alapos kutatással kell eldönteni, mikor föltétlenül szükséges a fertőtlenítés, illetőleg, hogy nem kell-e a közegészségügy érdekében minden egyes tisztítótelep esetében, járványokra való tekintet nélkül, a rendszeres fertőtlenítést megkövetelni? Meg kell vizsgálni a fertőtlenítőszerek adagolására szolgáló különféle automatikus szerkezeteket, a fertőtlenítőszernek a szennyvízhez keverésére szolgáló különféle módokat; a leghatásosabb és legolcsóbb fertőtlenítőszert, s eredményesesen ható legkisebb szükséges keverőaránvát ; a netán fölösleges fertőtlenítőszer utólagos hatástalanítását és mindeme tanulmányok alapján meg kell határozni azt a bizonyos normáltipust, a mely az ilyen tisztítótelepek között mintegy mintáúl, alapúi tekinthető. Az il}-en normál-típusok elterjesztését minden lehető módon támogatni kellene, különösen a községekben, csatornázatlan városokban ; ellenben a meg nem felelő típusokat a gyakorlatból fokozatosan ki kellene küszöbölni. A normativumok megszabásával együttesen igen fontos kérdés volna részletes, szabatos kezelőszabályzatot kidolgozni minden egyes, nálunk elterjedt mesterséges biológiai szennyesvíztisztítótípusra. E szabályzatban meg kellene határozni az iszapkezelés módját, az ülepítőmedenczék kitakarításának időhatárát, a szűrőtest esetleges frissítésének időpontjait, a fertőtlenítőszer készítésének és a szennyvízhez keverésének módjait. Minthogy a mesterséges biológiai szennyvíztisztító elrendezések működésének hatásosságát .csak megfelelő szakszerű ellenőrző vizsgálattal lehet eldönteni, illetőleg megállapítani, amellett, hogy a szennyesvíz és a tisztított szennyesvíz vizsgálatára szolgáló különféle módszereket felülvizsgálatnak alávetve, bizonyos hivatalos normál vizsgálóeljárásokat kellene kidolgozni : gondoskodnunk kellene arról is, hogy olyan könnyen végrehajtható gyakorlati próbákat is dolgozzunk ki és adjunk át a közhasználatnak, a melyekkel a nem szakértő kezelők is egyszerű módon meggyőződhessenek, vájjon a telep jól működik-e vagy valamelyes zavar van-e, a melyet jelenteniök kell. Ezeket a gyakorlati próbákat a tisztítóelrendezések kezelőszabályzatához csatolva kellene a közhasználatnak átadni. Mindezek a megoldandó kérdések nem olyanok, a melyeket a zöld asztal mellett lehetne eldönteni. Hozzá elsősorban alapos, mélyreható gyakorlati tanúlmányokra van szükség mind itthon, mind a külföldön. De mikor tanúlmányútra gondolunk, nem az eddigi gyakorlat lebeg előttünk. A mesterséges biológiai szennvvíztisztítótelepek különféle rendszereinek tanúlmán3^ozására nem elég, ha a mintaszerű külföldi elrendezések terveit alaposan áttanúlmányozzuk, e telepeket működésben is megszemléljük és a belőlük lefolyó tisztított szennyvizet megcsodáljuk. A tisztító telepek sikeres működésének titkát ellenőrző kémiai, biológiai és bakteriológiai vizsgálattal derítjük csak föl; e vizsgálat eredményeit a telepek szerkezeti megoldásának tanúlmányozásával egybevetve, csak a mérnök és szennyvízkémikus tudása együttesen mondhat ítéletet valamely típus, vagy megoldásmód haszn avehetőségéről. Ha a külföldi, különösen németországi igen fejlett viszonyok ilyetén tanúlmányozása is sok sikert igér, nem szabad elfelednünk, hogy rengeteg hasznos