Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - III. Halmi Gyula: A mesterséges biológiai szennyvíztisztítás hazánkban

40 Nem szólva a háború alatt engedély nélkül létesült telepekről, elmondhatjuk, hogy az engedély alapján épült telepek működését is alig ismerjük. A hatósági szakértők felülbírálják a tisztító elrendezések terveit, de a kiépített telepek működésének kémiai, biológiai ós bakteriológiai szempontból való ellenőrzése csak a legritkább esetekben történhetik meg, mivel ilyen vizsgálatok czéljából a hivatott hatósági szakértőket a közigazgatási hatóságok nem rendelik ki. Pedig különösen a háború folyamán létesült telepek tüzetes ellenőrző vizsgálata rengeteg hasznos tapasztalati aljárnas a megfelelő, elfogadhatótisztító rendszerek kiválasztását nagyban megkönnyítené. A városok részére épült mesterséges biológiai szennyes víz tisztítóelrendezések (Brassó, Nagyszeben, Miskolcz stb.) működését nem ismerjük. Azok a tapasztalatok azonban, a melyeket az eddigelé (többnyire panaszos följelentések alapján) ellenőrzött telepek megvizsgálása során szerezhettünk, nagyon kevéssé biztatók és sok kívánnivalót hagynak fenn. Altalános tapasztalásunk ugyanis, hogy e telepek a szennyesvízeket jól ülepítik, az iszapkérdés megoldását is biztosítják; a szennyesvízeket azonban nem rothasztják teljesen ki, tehát rothadó képességüket nem szüntetik meg teljesen, a szennyesvízek oxidálásáról pedig a legtöbb esetben szó sem lehet. E fogyatékos tisztításnak több oka van. Legtöbbször az a baj, hogy az elrendezést kicsinyre építették, vagy a szennyesvízek mennyiségének növekedése után nem bővítették ki, esetleg helytelenül méretezték úgy, hogy túl lévén terhelve, nem működik megfelelően. Másik hibaforrás az, hogyha nálunk elterjedt töltőrendszerű telepek állandó felügyeletet, kiszolgálást kívánnak, s ezt legtöbbször egyszerűen elhanyagolják, a minek következéseként az oldómedenczék iszappal telnek meg; a szürőtestekre iszap jut, mire eltömődnek, nem szűrnek, télen a berendezés befagy, — szóval igen sok esetben az eredeti szennyesvíztől alig külömböző folyik el az elrendezésekről. A nálunk elterjedt tisztítórendszereket a szükséges szíirőtestnek átlag csak egyhatodával szokták kiépíteni, ennek következménye azután az, hogy még a jobban kirothasztott szennyesvízek sincsenek oxidálva, vagy ásványosítva, tehát tisztításuk még korántsincsen befejezve. A fertőtlenítés gyakorlati kivitele is igen sok kívánnivalót hágy; még orvosi vezetés alatt álló kórházi tisztító elrendezéseknél is lehetetlenül kezdetleges módon szokott a fertőtlenítés megtörténni, ha ugyan a világos rendelkezések értelmében egyáltalán végrehajtják. Ezek a tapasztalatok, amily kedvezőtlenek, épp oly sűrűek. Hódmezővásárhelyit, Léván, Kecskeméten, Nyíregyházán, Sárospatakon, Salgótarjánban, Kézdivásárhelytt, Ersekújvárott, Szolnokon, Nyitrán, Nagytapolcsányban, Nagyenyeden, Nagymihályon, Balassagyarmaton, Pécsett, Gyulán és még számos más helyütt végzett ismételt vizsgálatok bizonyítják, hogy mesterséges biológiai szennyes víztisztításunk nem kívánatos irányban fejlődik, hogy a nem teljesen kielégítő elrendezések mellett a teljesen elhanyagolt, felszínes kezelés is hozzájárul, hogy e modern és jó kezelés esetén kifogástalan tisztítórendszer kevés sikerű legyen. Ezzel szemben kifogástalanul működő elrendezéseinek száma igen kevés. Ilyenek pl. a tőketerebesi czukorgyár és a gyulai szanatórium biológiai tisztító elrendezése. — A bajokat nagyban súlyosítja az is, hogy a mesterséges biológiai szennyesvíztisztító telepek építésében nem szakértő vállalkozók is szerepet visznek újabban. «Czementtechnikusok» és a kérdést alig ismerő tervezők mindenféle kezdetleges elrendezéseket terveznek a vízjogi törvényben teljesen járatlan háztulajdonosok, szállodások stb. részére és sajnálatos módon, közigazgatási ható-