Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

4. füzet - III. Halmi Gyula: A mesterséges biológiai szennyvíztisztítás hazánkban

31 víz Segner-kerékrendszerű vagy másfajta vízelosztókészülékről csepeg alá a föld fölött vasvázba ágyazottan szabadon elhelyezett, pogácsaalakú hatalmas szűrőtestekre, a melyeken átszűrődve, a tisztított szennyvíz az alul lévő csatornákba megtisztítva folyik le. A töltőrendszerű tisztítóelrendezésekben ellenben az ülepített szennyvíz a többnyire földbeépített szűrőtestekre folyik, czélszerűen kis csatornákon szétosztva, s ha az egyes szűrőmedenczék szennyvízzel csaknem megteltek, a szennyvíz 2—4 óráig a szűrőtestben áll, a melyről esetleg lépcsőzetesen elhelyezett második és harmadik szűrőtestre folyik tovább, míg végül megtisztítva elfolyatható. A csepegtetőrendszerű elrendezések működése tehát folytonos és inkább önműködő; ellenben a töltőrendszerű elrendezések működése szakaszos és így nagyobb kiszolgálást, állandó felügyeletet kíván. A fokozatos fejlesztés során a mesterséges biológiai szennyvíztisztító elrendezések megfelelő méretezésére bizonyos alapelvek szűrődtek le és ma már, általánosságban megszabhatjuk, hogy az ilyen elrendezések működése minő méretezés esetén sikeres. A homokfogók mérete rendszerint a szennyesvíz 1—2 órai mennyiségének kell, hogy megfeleljen ; az ülepítő medenczéket úgy kell méretezni, hogy a szennyvíz 4—8, az olcsó medenczéket pedig, hogy 8—24 óráig időzhessék bennük a szennyesvíz. A szűrőtestet ezzel szemben úgy kell méretezni hogy térfogata a megtisztítandó napi szennyesvíz mennyiségének kétszerese legyen, tehát, hogy a szűrőtestek töltőanyagát tekintetbevéve, a szűrőtesteken térfogatuk felére rugó mennyiségű szennyvíz legyen naponként átszűrhető. A szűrőtest után külön fertőtlenítő medenczét kell még beiktatni, a melyben a tisztított szennyesvíz a szükséghez képest (járványok esetén) 2—4 óráig időzhessék a fertőtlenítő szerrel elkeverve. A fertőtlenítésre mésztejet vagy klórmeszet szoktak használni. A mésztej rossz oldala, hogy elég sok kell belőle, hatása gyengébb és a fertőtlenítése nem oly sikeres, mint a klórmészé, a mely 1:1000, sőt 1:2000 hígításban is 2—4 óra alatt teljes sikerrel fertőtlenít. Hazánkban ezektől a külföldön általában elfogadott alapelvektől némileg eltérő mesterséges biológiai szennyesvíztisztítóelrendezések terjedtek el erősebben, miről később még részletesebben megemlékezünk. A teljesen kiépített mesterséges biológiai szennyesvíztisztítóelrendezésekkel szemben egész sereg másféle rendszerű tisztítóelrendezés-típus is alakúit ki, a melyek azonban korántsem biztosítanak teljes sikerű tisztítást. így vannak olyan elrendezések, a melyek főképen a szennyesvizek iszapjának eltávolítását és kirothasztását czélozzák és a városokra nézve oly kellemetlen iszapkérdést igyekeznek megoldani (Emscher-kút, Kremer-elrendezés, Imhoff-Tráms-rendszer, stb. stb.). Ezek a rendszerek azonban, ha tökéletes ülepítést biztosítanak is, a vízben oldott szennyező-anyagokat csak igen kis mértékben távolítják el ; működésük tehát épen nem kielégítő. Az a körülmény, hogy a szennyvíz iszapja ez elrendezésekben külön rothasztótérben rothad ki, ha kedvező is, de a szennyvízben oldott szerves anyagok mennyisége szempontjából nem nagy jelentőségű. Mert ha igaz is, hogy ilymódon való elkülönítéssel az iszapból kevesebb rothadó anyag oldódik és megy át a szennyvízbe, mint pl. a rendes biológiai elrendezések oldó medenczéiben, de viszont nem szabad elfeledkeznünk, hogy a szennyvíz, míg az elrendezésbe jut, már 12—24 órán át az iszappal együtt halad tovább a csatornában, s azt a sok szerves anyagot, a mely eközben oldódás következtében belejut, pusztán ülepítéssel a szennyvízből nem távolíthatjuk el. Vannak olyan