Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - III. Bogdánfy Ödön: A csőzsilipek bíróssága

234 ez a körülmény adja meg a számítások pontatlanságát. Itt első sorban a talaj biróssága az, a mi ismeretlen. Ezt a birósságot szinte lehetetlen pontosan megállapítani. Még lia közvetetlen kutatásokkal pontonkint meg is állapítjuk, hogy mekkora terhet bír el a talaj cm

2-kint és hogy mekkora az összenyomhatósága, akkor sejn helyezhetjük számításunkat biztos alapra, mert a zsilip munkagödrének kiemelésekor a talaj biróssága, összenyomhatósága könnyen megváltozhatik. Épen ezért ebben a dologban csakis föltevésekkel számolhatunk. A legtöbb esetben, ha csak a talaj kutatások teljességgel az ellenkezőjét nem mutatják, fölteszik az alaptalaj egyneműségét. De ez általános föltevésen kívül más föltételekhez is kötik a talajreákczió eloszlását. Benedek József dr. abból az ily esetekben ma már általánosan elfogadott föltevésből indul ki, hogy a talajreákczió a csőzsilip alatt minden ponton arányos az építmény ülepedésével. E föltevés szerint tehát, mivel a terhelés a csőzsilip közepe táján a legnagyobb, a vége felé legkisebb, az ülepedés s vele együtt a talajreákczió eloszlása is olyan, hogy a középtől a két vége felé' fokozatosan csökken a nagysága. Azonban bárminő legyen is a talajreákczió eloszlása, a teljes nagysága természetszerűen egyenlő a terhelés nagyságával, mert csak ily módon maradhat a csőzsilip egyensúlyban. A csőzsilip ülepedését és meghajlását előre megállapítani lehetetlenség épen amaz oknál fogva, mert nem ismerjük a talaj minőségét. Ezért a reákczió eloszlását sem állapíthatjuk meg. Benedek tehát szellemes eljárással megkerüli a nehézséget. Fölveszi a talajreákczió eloszlását oly módon, hogy középen nagyobb, a szélek felé kisebb, összege pedig a terheléssel egyenlő legyen s aztán keresi, hogy ez az eloszlás megfelel-e az ülepedéssel arányos eloszlásnak s hogy egyáltalán ez az eloszlás lehetséges s mérlegelés szerint elfogadható eredményt ad-e? Ha első kísérletre nem jutunk ily módon kielégítő eredményhez, az eljárást ismételnünk kell, míg lehetséges és elfogadható az eredmény. Erdős Ferencz fölteszi, hogy a csőzsilip, mint valami abszolút merevségű test, egyenletesen viszi át az egynemű talajra a terhelést s ennek megfelelően a reákczió az egész csőzsilip alatt egyenletesen oszlik meg. Ha Q a csőzsilipre eső terhelés (saját súly és töltéssúly összege) és Г a zsilipalap területe, akkor Q/T adja meg területegységenkint a reákczió nagyságát. Ez a föltevés tehát egyszerű módot kinál a reákczió kiszámítására s az egész feladat megoldását, a tartó méretezését könnyűvé s minden határozatlanságtól mentessé teszi. Sajó Elemér abból indul ki, hogy a talaj még csak megközelítően sem vehető egyneműnek, sőt az sem tehető föl, hogy a reákczió az ülepedéssel arányos s ezért sem a Benedek, sem az Erdős föltevése alapján kiadódó reákczióeloszlást nem tartja kielégítőnek. Szerinte a lehető legkedvezőtlenebb reákczióeloszlást kell számításba venni oly módon, hogy a csőzsilipet a két végén, vagy pedig csupán csak a közepén (mérlegszerűen) alátámasztott tartóként fogjuk föl s a tartót e két eset mindenike szerint kiadódó legnagyobb hajlító nyomatékra kell méretezni. Hasonlítsuk össze a reákczióeloszlásra vonatkozó eme három felfogást kissé közelebbről, hogy aztán megállapíthassuk, melyik látszik a három közül legelfogadhatóbbnak. Ebből a czélból egyszerűség okából fölteszszük, hogy a csőzsilip hosszában a középtől jobbra és balra részarányosán oszlik meg a terhelés, mi a valóságot nagyon megközelíti. És fölteszszük egyelőre, hogy a reákczió oly módon oszlik el,