Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására

214 Ugyanez áll a talajvízsülyesztésről is (külföldi adatok nyomán, mert hazánkban ezt az eljárást tudomásunk szerint az új szűrőkútrendszerrel eddig még nem alkalmazták). A régebbi eljárás szerint, falazott kutakkal, igen jó sikerrel alkalmazta ezt a módszertannak idején Józsa László Aradon a szárazéri csatorna és zsilip építésekor. A légnyomásos alapozásra vonatkozóan hazánkban igen fejlett gyakorlat áll fenn, még pedig az újabb, egyszerűbb és olcsóbb betonszekrények (caissonok) terén is. (L. a 29. sz. rajzot.) Kedvező körülmények között 1 m

s kész, lesülyesztett betonszekrény költsége mintegy 80—100 K. így pl. a 30. sz. rajzon feltünteti 30'0 m hosszú, 2'5 m alapszélességű (tehát mintegy 2'00—2-30 m átmérőjű) egyes, vagy kisebb átmérőjű többszörös csőnek a cső aljától számított ÍO'OO m mélységre betonszekrény segélyével való alapozásának költsége volna: 2'5 m X 1000 m X ЗОЮО m = 750 m

3 X 80 К/m

3 = 60.000 К ; vagy m'-kinti 100 K-val számítva mintegy 75.000 K. És itt még meg kell jegyezni, hogy a légnyomásos alap annyira biztos, hogy ezzel a nagy biztossággal szemben a legtöbb esetben csökkenteni lehet a cső hosszát. Ezt is tekintetbe véve rossz altalaj esetén nagyon is megokolt, hogy belvízzsilipeink építéséhez a légnyomásos alapozást is számba vegyük. Egyáltalában ne ragaszkodjunk görcsösen a szivattyúzással, szárazon való alapozáshoz, hanem a nehezebb esetekben fontoljunk meg egyéb alapozó módokat is. 7. Ülepedő és terjeszkedő hézagok, vízzáró tömítésük. Mikor a- vízfelett szárazon épülő falakat (támasztófalakat) nem egy darabban, hanem 20—30 m hosszú darabokból építik, a mely eljárás már egészen általánossá vált, ennek a részekre való osztásnak a czélja nem csupán az, hogy a hőmérsékleti különbségekből származó repedéseket megelőzzék, hanem egyúttal az is, hogy az egyenetlen ülepedés következtében se repedjen meg a fal. A tapasztalat azt mutatta, hogy az ilyen támasztófalakon a repedések egymástól mintegy 20—30 m távolságban szoktak keletkezni; ezért készítik a hézagokat is ilyen távolságban. Ez a 20—30 m természetesen vasbetét nélküli betonfalakra vonatkozik. Tudjuk, hogy a vasbetétes betonépítmények sokszorta nagyobb hőmérsékletváltozásból és ülepedésből eredő feszültségeket birnak el megrepedés nélkül. De hogy még vasbetétes víziépítményeket sem szabad túlságos hosszú darabból készíteni, annak nagyon tanulságos példája a bökényi csege, a hol az erősen vasalt 100 m hosszú falon a közepe táján egy erős és ezenkívül igen sok kisebb repedés keletkezett. Hogy ezeket a repedéseket a hőmérsékleti tágulás, vagy pedig az ülepedés különbözősége okozta-e, a felett már sok vita folyt. Valószinű, hogy mindkét tényező közrejátszott a repedések előidézésében. Ebből és az egyéb hasonló hazai és külföldi példákból azt a tanulságot kell levonnunk, hogy víziépitményeinket, még pedig nemcsak az egyszerű beton-, hanem a vasbetétes betonmüépítményeket is czélszerü hézagokkal részekre osztani. Tudjuk, hogy ezt az eljárást a külföldi vízimunkáknál már általánosan alkalmazzák. Vagy, a hol a részekre való osztás valami okból nem vihető keresztül, rendkívül erős hosszanti vasbetéteket alkalmazzunk. Ezt az eljárást követték pl. a Hohenzollem-csatorna niederfinowi zsilipéinél. Vízi építményekben a hézagokat természetesen vízzáróan kell tömíteni. Az erre vonatkozó módszereket 1. «A beton» 297—333. lapján. Végül még csak azt jegyezzük meg, hogy a csőzsilipek télen, a legkisebb