Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására
207 Baja azonban a vasszádfalnak, hogy rozsdásodik és így a tartóssága kisebb, mint az állandóan víz alatt levő faszádfalaké. Az Orsz. Vízépítési Igazgatóság kísérleteiből 1 tudjuk, hogy a különböző folyókban nem egyformán rozsdásodik a vas. Így pl. a Dunában, a Sióban, a Kulpában csak nagyon kevéssé, a Körösben erősebben, a Bégában pedig még erősebben. Ezért, ha a vasszádfalat nem ideiglenesen, hanem véglegesen akarjuk alkalmazni, czélszerű az illető folyóvíz természetét is (a rozsdásodás szempontjából) figyelembe venni. Mindent összevéve azonban kétségtelen, hogy a hengerelt vasszád falaknak vízi építkezéseinkben általában, de az alföldi csözsilipeink építése szempontjából is nagyon fontos szerepük lesz. 3. Vasbetonszádfalak. A vasbetonszádfal leverése költségesebb, mint a vasszádfalé és a vízzárása sem olyan jó mint az összedagadó puhafaszádfalé vagy pedig hornyolt vasszádfalé. Azonban jó oldala a vasbetonszádfalnak, hogy mind víz alatt, mind víz felett egyaránt tartós, nem rozsdásodik, mint a vasszádfal és nem korhad el, mint a faszádfal, ha a víz fölé ér. Épen ezért olyan helyen — és ilyen eset a csőzsilipek építésekor is előfordulhat — a hol a szádfal felváltva a víz, majd pedig a levegő hatásának van kitéve, a vasbeton szádfalnak nagy jelentősége van. A vízzárást czementsajtolással stb. lehet javítani. 4. A czölöprács. E tanulmány elején már említettük, hogy a kósdi zsilipnél a czölöprács nem sikerült. A 6'0 m hosszú czölöpöket a források meglazították, a verés előrehaladása közben a már bevert czölöpök felemelkedtek és hogy a teher átvitelében sem működtek eléggé közre, azt mutatta a betonalap parabolás behajlása. Ez a balsiker volt az oka annak, hogy a czölöprácsot vízimunkáinkból hosszú időre száműzték, míg végre az alsó-bégai duzzasztóművek építésekor sikerült a czölöprácsot, a rossz altalajban való építésnek ezt a kitűnő módját újra igazolni. Hogy a czölöpök felemelkednek és ennek következtében birósságuk csekély, annak két oka szokott lenni. Az egyik ok a forrásozás. Tudjuk, hogy az alföldi folyóshomokból felfakadó erős forrásokba 5—6 m. hosszú rudakat is képesek vagyunk könnyűszerrel ledugni. Ha már most az ilyen forrás valamelyik, nem mély, hanem szintén csak pl. 5—6 m. hosszú czölöp mellett tör fel, feldobja. A czölöpök felemelkedésének másik oka a plasztikus iszapos talaj. Ha a czölöpök nem elég hosszúak, az új czölöpök leverése alkalmával a régiek felemelkednek. Azonban rendelkezésünkre állanak a módok, hogy a czölöpök felemelkedését mind a forrásozásra hajló, mind a plasztikus iszaptalajban is megakadályozhassuk. A 24. sz. vázlaton felül humuszból, alul folyóshomokból álló talajba bevágott alapgödör keresztmetszete látható, melyet szivattyúzással fokozatosan, pl. a —I'OOwí mélységig, vagyis a -}- 200 m-re feltételezett talajviz szine alá 3 0 m mélységig emeltünk ki. Ilyen alapgödör kiemelésére természetesen néhány hét szükséges. Ez alatt az alapgödör környékén (felteszszük, hogy a folyó nincsen túlságosan közel) a talajvíz lassan valami a— ai alakban fog lesülyedni. Vagyis az alapgödörnek A—A fenéksíkja legfeljebb csekély alulról ható víznyomást kap és ott legfeljebb kis források keletkezhetnek. így pl. a bégatorkolati csege alap1 L. Sajó Elemér. Vlzalatti vasszerkezetek rozsdásodása. (Vízügyi Közlemények 19121.171. lap.) 16*
