Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)
3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására
203 összedagad. A tölgyszádfalak kora már elmúlt. Hosszabb vonalaknál a gőzkalapács munkája sokkal olcsóbb, mint a kéziverőé. Természetesen nagyon ügyelni kell a szádfalak megfelelő hornyolására is. Alföldünkön néha a hornyolatlan (9. ábra) vagy az ékalakúan hornyolt (10. ábra) szádpalló-szelvényt használják, pedig ezek kavicsos talajra valók. Folyós homok11. rajz. Trapéz alakúan hornyolt faszádfal. ban legjobb a trapézalakú hornyolás (11. ábra). Rendkívül fontos a pallók helyes hegyezése és gyűrűzése is. Itt gyakran nagy hibákat követnek el épen azért, mert nincsenek eléggé képzett szádfalverő szakembereink. A szádfallal kissé részletesebben foglalkoztunk, mert a jól záró és mély szádfalat alföldi zsilipépüészetilhk egyik igen fontos segédeszközének tartjuk. A szádfalnak ugyanis két főezélja van: a) építés közben (a nálunk szokásos száraz betonozó rendszerben) a forrásozásnak és ezzel az alap-fellazulásnak megakadályozása ; b) később, a müépítmény üzeme közben az alámosás elleni védelem. Mindkét czélnak csakis akkor felelhet meg a szádfal, ha jól zár és ha elég mély, vagyis általában véve legalább 3—5 m-nyimhatol be a betonalap alsó síkja alá. Az ilyen, mélyebb szádfalnak azután' még az a haszna is van, hogy jelentékenyen nehezíti a homoknak a terhelés hatása alatt oldalt való kitérését. , Hogy a szádfalat adott esetben milyen hosszúra (mélyre) tervezzük, csakis a pontos talajkutatások, fúrások eredménye alapján állapíthatjuk meg. Ha a betonalap alatt szádfallal elérhető mélységben vízálló talaj pl. agyagréteg van, okvetlenül verjük belé a szádfalat, mert akkor a vizet az alapgödörből tökéletesen kizárjuk. Oldalról nem ereszti be a vizet a jól záró szádfal, alulról pedig az agyagréteg. így pl. míg a bégatorkolati csegénél erős forrásozás volt a szádfalak közti alapgödör fenekén, addig a mellette épült duzzasztóműnél (1. a 27. sz. rajzot) az agyagrétegbe bevert mély (6—8 m hosszú) szádfalakkal teljesen sikerült a külső vizet és a forrásozást kizárni. Az alapgödör feneke, mintegy 7 m mélyen a Tisza vízszine alatt teljesen száraz volt. Itt még foglalkoznunk kell azzal az ellenvetéssel, a melyet gyakran hallunk a szádfalak ellen, t. i. «nem sokat használnak alámosás ellen, mert a szivárgó víz útját alig, csak néhány méterrel hosszabbítják meg». A kik így nyilatkoznak, nem ismerik, milyen nagy különbség, ha a szivárgó víz útját nem vízszintesen, hanem függőlegesen hosszabbítjuk meg.' a Pl. építés közben egyetlenegy, a fenék alá pl. 2 m-nyire benyúló szádfal, mely a víz útját csak 4 ш-rel hosszabbítja meg, 2—3 m-es víznyomást is kibír, vagyis annyit, mint egy 20—30 m alapú töltés. Vagyis lehetséges az (erre konkrét mérések még nincsenek), hogy a szivárgó víz útjának függőleges irányban való meghosszabbbítása pl. 5—8-szor hatásosabb, vagyis 1 függőleges méter egyenértékű pl. 5—8 vízszintes méterrel. Epen ezért, különösen laza talajokban, a mély szadfalat alámosás ellen az egyik legjobb biztosítéknak tekintik az egész világon.
