Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - II. Sajó Elemér: A belvízvezető zsilipek megrepedésének okai. Javaslatok a repedések megakadályozására

195. a módokat, a melyek segítségével a megrekedés és az alámosás veszélyét elkerülhetjük ; b) de ezenfelül igyekezni kell úgy építeni, hogy ha minden várakozás ellenére mégis megrepedne a csözsilip, veszélyes mértékű alámosás még akkor se következhessék be. Mielőtt ezeknek a módoknak a tárgyalására áttérnénk, vegyük röviden sorra azokat a javaslatokat, a melyek az alföldi zsilipeink biztosságának fokozása czéljából eddig felmerültek. III. Eddigi javaslatok a zsilipek biztosságának fokozására. Mikor kiderült, hogy a rövid boltozott zsilipek helyett épített hosszú csőzsilipek biztossága sem eléggé megfelelő, igyekeztek — az alapelrendezés megtartásával — ezt a rendszert javítani. 1. Elő- és utóágyazat meghosszabbítása. így javasolták, hogy az elő- és utóágyazatokat hosszabbítsák meg, hogy a szivárgó víznek nagyobb utat kelljen megtennie. Mivel azonban ezek az ágyazatok épen úgy megrepedeztek, mint maguk a zsilipek, a kitűzött czélt: a szivárgó víz útjának a meghosszabítását nem érték el és így ezt a módszert csakhamar abba is hagyták. 2. Betonfogak. Az alap alá mélyre lenyúló betonfogak mindenesetre megnehezítik a szivárgást. De a milyen egyszerű a kivitelük agyagtalajban, annyira nehéz az folyós homokban, a hol az alapnál mélyebb gödör kiásása az alap szomszédos részét teljesen meglazítja. Ezért az alföldi folyós homoktalajokon a betonfogak alkalmazását nagyobbára abba is hagyták. 3. Elkülönítő fal a töltéskorona vízfelöli éle irányában. Az Országos Vízépítési Igazgatóság kistanácsának 1907 november 11. és 14-diki ülésén merült fel az a javaslat, hogy «a töltéskorona külső élének irányában vasbetétes betonfalat építsenek, mely a nyomócsövet két egymástól független részre osztaná és ha akár a faltól befelé, akár kifelé fekvő nyomócsövön történnék törés vagy aláüregelés, káros hatása az egész építmény állékonyságára ki ne terjedhessen.» • Kétségtelen, hogy az ilyen fal a zsilipek biztosságát számbavehetően fokozná, de csak akkor, lia a fal jó mélyre, legalább 4—5 w-nyire érne le a cső alá. Az alföldi rossz talajokban azonban ilyen mély vasbetonfal alapozása a legnagyobb nehézséggel és költséggel jár. Ezért úgy véljük — mint a következő fejezetben kifejtjük — hogy vasbetonfal helyett vasszádfal alkalmazása olcsóbb és biztosabb volna, mert az alap nem lazulna fel, mint a vasbetonfal alapozásánál. 4. Szűrőréteg. Alagcsővezés. Mai ina Gyula «Az 1907. évi árvíz tanulságain (Mérnök-Egylet 1909. évi közlönye, 91. lap) czímű czikkében tapasztalatai alapján azt ajánlja, hogy a várható erősebb szivárgás útjába szénsalakból (esetleg kavicsból stb.) álló szűrő réteget (1. az 5. sz. rajzot) helyezzenek, mely megakadályozza, hogy a talaj finom szemcséit a víz elragadja. Kétségtelen, hogy a szűrőréteg, mint segédeszköz, kellő helyen és módon alkalmazva igen jó szolgálatokat tehet. Ellenben a vajszkai szivattyútelepnél jó sikerrel alkalmazott alagcsövezésre vonatkozóan a gyakorlati szakemberek véleményei megoszlanak. Maiina Gyula