Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

3. füzet - I. Kolossváry Ödön: A Balaton rendezéséről

188. sító műveinek költségeit fedezik, úgy a feltöltés összes anyagát kotró segélyével díjtalanul fogja az állam terhére elkészíttetni (lásd parti sétaút normális szelvényét.) Azt hiszem, a közel jövőben e nagyszabású állami támogatással a fürdőtelepek védelmére és szórakozására szolgáló művek csakhamar kiépülnek. A Balaton déli oldalán fekvő telepek a talajvíz állása, az ivóvíz és szenyesviz tekintetében egyáltalában nem felelnek meg a modern követelményeknek. Már pedig ha a külföldi berendezésekkel elkényeztetett hazai közönségünket itthon akarjuk tartani és ha idegen nemzetekkel is meg akarjuk a Balatont kedveltetni, úgy haladéktalanul meg kell tennünk az intézkedéseket annál is inkább, mert hisz a nyaralótelepek villáinak tulajdonosai túlnyomó részben bérbe adják az épületeket és így ha máskép nem megy, a hatóságnak kell kierőszakolni a közegészségügy érdekében múlhatatlanul szükséges és a villatulajdonosokra nézve egyáltalában nem súlyos terhekkel járó eme munkálatok végrehajtását. Ma a nyaralótelepek legnagyobb részében a talajvíz rendes körülmények között is a térszin alatti 50—60 cm-re feljön, — mindenféle építészeti szabályrendelet hiányában ennek következtében a bérbeadásra kerülő lakások nedvesek, a pöczegödrök szenyvizei megfertőztetik az egész talajt, a kutak vizét úgy, hogy az ebből származható bajok a Balaton kultuszára nagyobb veszedelmet rejtenek magukban, mint a Balatonnak a mai időszakos és mégis általános zúgolódást előidéző magas vízállása. így tehát gondoskodni kell elsősorban arról, hogy mind a már beépített, mind a még a beépítendő területeken a talajvizet legalább is 1*2—

Г50 wi-re a térszin alá sülyeszszük. Az ivóvíz a Balaton déli partján szintén nehezebben szerezhető be, mint az északi parton. Az eddigi fúrások és a Siófokon létesített vízvezeték költségei arról győztek meg, hogy ama nyaralótelepek, melyek a községektől távolabb feküsznek és így az évnek csak egy kis részében lakottak, a jó ivóvíz megszerzését csakis egy pár furt kúttal biztosíthatják legczélszerűbben. Miután azonban a házi használathoz, utak és kertek öntözéséhez tömegvíz kell, a vízvezetéki berendezést szűrt Balaton-vízre kell alapítani, mert ez a víz az ivóvizén kívül minden egyéb vízszükségletre teljesen megfelelő. Természetes, ez a vízvezeték csatornázással kapcsolandó egybe, mert a szenyes vizeknek a telepről való eltávolítása elsőrangú közegészségügyi érdek. Az ezekben felsorolt és véleményem szerint a Balaton kultusza érdekében feltétlenül végrehajtandó munkálatokkal szemben tetszetős fegyver lesz sokak kezében az az ellenvetés, hogy ha mindezt végre akarjuk hajtani, úgy az a villatulajdonosokat tönkreteszi, pedig ez annál kevésbbé lenne megokolt, mert hisz a villatulajdonosok nagyrésze a köztisztviselők köréből került ki, kik egy élet küzdelme után szerzett vagyonkájukat építették itt be. Azt hiszem azonban a kérdés mégis megoldható. Balatonföldvárt a vízvezetéket és csatornázást a fentebb vázolt módon építették meg. Egy 2000 négyzet méteren felépített 3—4 szobás villa után csatornázás és vízvezeték czímén 70—80 korona évi járulékot kell fizetni. Ez az összeg, figyelembe véve az épületés telekben a csatornázás és vízvezeték létesítése következtében előálló értékemelkedést, egyáltalában soknak nem mondható. Csak az szükséges hozzá, hogy a hatóság ne csak eme berendezések létesítését erőltesse, hanem egyidőben gon-