Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - VIII. Apró közlemények

168. 5. Néhány szó a középtiszai nyilt árterek elgátolásának vízszinemelő hatásáról. (1 képpel.) Mekkora lesz az árvíz magassága Tiszafüreden, lia az ú. n. középtiszai ártereket elgátoljuk? Ez a kérdés, a melyre válaszolni akarunk s melyet Farkas Lajos a Vízügyi Közlemények 1915. évi 3. füzetében, Maurer Gyula e folyóirat jelen füzetében fejteget. Mindenek előtt azonban tisztáznunk kell, hogy minő árvíz magasságát akarjuk Tiszafüredre kiszámítani elgátolás esetén. Kétségtelen, hogy azt az árvizét, mely Tiszafüred fölött, mondjuk Tokajon, az eddig észlelt legmagasabbb volt. Ez a legmagasabb víz az 1888-iki, mely Tokajon 872 m-rel tetőzött. Mégis összehasonlításul az 1895-iki árvizet is tárgyaljuk, még pedig azért, mert a nevezett két értekezés csakis az 1895-iki árvíz tiszafüredi magasságának elgátolás esetén való megállapításával foglalkozik. A nevezett értekezők a tiszafüredi árvíz elgátolás utáni magasságának meghatározására közvetett módot használnak. Először megállapítják, mekkora lett volna az 1895. évi árvíz magassága Füreden és Szolnokon, ha töltésszakadások nem lettek volna s aztán megállapítják, hogy ez a töltésszakadás nélküli víz minő magasságra emelkedett volna a nyilt árterek elgátolása esetén. A módszer, melyet Farkas használ, kifogásolható, a Maurer eljárása kétségtelenül a megbizható. Ebben a dologban egyébként a Vízrajzi Évkönyvek IV. kötetében (1889-iki évfolyam) megjelent értekezés (Gátszakadások hatása a víztömegekre és vízállásokra) útmutatást ad a helyes eljárásra. Végeredményben Farkas 850 cm-1, Maurer 834 cm-t állapít meg árvízmagasságul Tiszafüredre, ha az 1895-iki árvíz kiöntés nélkül s a nyilt árterek eltöltésezése esetén folvt_ volna le. Ez eljárás mellé most egy másikat mutatok be, mely közvetetlenebbül állapítja meg az elgátolás hatását s melyet «Л természetes vízfolyások hidraulikáján czímű munkámban (II. kötet 110—111. lap) is röviden ismertetek. Szedjük össze előző időkből az összetartozó tokaji és tiszafüredi tetőző vízállásokat s állítsuk kimutatásba össze. Aztán rakjuk föl derékszögű koordináta rendszerben az adatokat oly módon, hogy az x tengelyt a tiszafüredi, az y tengelyt a tokaji vízállások számára foglaljuk le. Az összetartozó tokaji és tiszafüredi tetőző vízállások a tengelyrendszerben pontokat állapítanak meg, a melyek bizonyos szabályszerűséggel helyezkednek el. (A rajzon e pontokat apró köröcskék jelzik.) Látjuk a rajzon, hogy körülbelül 5 m-es vízállásig, vagyis a míg a víz a mederben marad, a pontok nagy megközelítéssel egyenesben helyezkednek el. A nagyobb vízállások fölfelé kitérnek az egyenesből s aztán a legnagyobb vízállások ismét egyenesben, a kisvízi egyenessel közel párvonalasan helyezkednek el Ha fölteszszük, hogy a nyilt árterek töltésezése után a tokaji és tiszafüredi nagy vízállások között ugyanaz a lineáris összefüggés marad meg, minő a kisvizek között van, akkor a kisvizi vonal meghosszabbítása (a rajzon szakadozott vonallal jelezve) megadja bármely tokaji nagyvíznek megfelelő, töltésezés utáni füredi vízállást. így a rajzból rögtön leolvashatjuk, hogy az 1895. évi 815 cm-es tokaji vízállásnak mintegy 893 cm füredi vízállás felel meg, vagyis a tényleg észlelténél 160 cm-rel magasabb. Ha pedig keressük, hogy az 1888. évi 872 cm-es tokaji vízállásnak mekkora föredi vízállás felel meg, akkor a szaggatott vonalnak a beosztáshálón túl való meghosszabbításával 960 cm vízállást kapunk eredményül. Elgátolás után tehát az 1895-iki árvíz Maurer szerint 835 cm lenne Füreden,