Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - VIII. Apró közlemények

158. E szádfalakat több hatalmas középponti fűtéssel táplált gőzverő verte le a tervezett mélységbe. E szádfalak leverését megelőzően azonban, helyüktől s főleg a főszádfal helyétől el kellett távolítani ama betontömböket és kőtömegeket, melyek az árvízkor a mélységbe kerültek. E munka volt az építkezés legkörülményesebb része. E tömböket ugyanis a víz alól kellett eltávolítani, miután a víz leszivattyúzása a sértetlen zsilipfenék állékonyságának biztosítása miatt csak korlátozott mélységig történhetett. E tömbök és kövek kivételére többméteres szárú hatalmas vasfogókat alkalmaztunk, a melyekkel a megfogott tömböket a tutajokon és parton elhelyezett csőrlők húzták ki. Nehéz volt azonban a tömbök között megfogható hézagok kikutatása, miután a vízalatti folyós homok folyton betöltötte ; kikutatásukra és szabaddátételükre azonban gőzsugárt bocsátottunk a gőzverők középponti kazánjából vezetett tömlőkön át a víz alá s vele sikerült a tömböket s köveket a mélységből oly jól eltávolítani, hogy a főszádfal középső szakasza is teljesen jól záró szádfalat adott. A szádfalak teljes elkészülte után következő beton- és kövezőmunkák már gyorsabb menetben készültek. A szádfalak alkotta szekrénybe jött az új utóágyazat alap-beronteste s hozzá támaszkodva, a felfelé haladó ferde beton-szárnyfalak. Itt is előbb a feneket a besülyedt kövektől és betondaraboktól megtisztítottuk, s ez a munka — mivel e fenékrész szintje magasabb — könnyen haladt ; ugyancsak a betonozás előtt e fenékrészen felfakadó talajforrásokat alagcsövek segítségével elvezettük akként, hogy e források vizét a sugárszerűen összefutó alagcsöveken át a mélyebb szintű alsó öbölbe vezettük. Ezután következett az alapbeton készítése: alul töltelékbetonnal s a felső méteres réteg vasbetétes betontestből. A vasbetéteket alsó és felső hálózattal helyeztük el az alap- és szárnyfalak betontestébe s e hálózatokat megfelelő módon rászereltük a zsilip régi és ép küszöb-szádfalára és az új főszádfalra is. A betonmunkával egyidőben készült a főszádfalat követő kőhányás, illetve kőburkolat, mely meneteles lejtővel haladt le az öblözet legmélyebb fenékrésze felé. Hogy azonban e kőhányást a későbbi árvizek a főszádfaltól el ne távolítsák s az új szádfal alámosásának kikezdése meg ne történhessék, ezért a munkaállványnak e kőhányás fenékterületére előzően bevert czölöpjeit bennhagytuk s a czölöpök tetejét a kőhányás szelvényének megfelelően levágattuk. E czölöpöket aztán még a kőhányás megkezdése előtt a víz alatt hosszanti és keresztgerendákkal kötöttük össze úgy, hogy ily módon a kőhányás köveit befogadó tartós szekrények létesültek, melyekből a kövek — miként a későbbi árvizek utáni állapot is igazolta — el nem távolodtak. A kőhányás lába elé a rögzítésére végig keresztben az öblözeten át, kővel bélelt rőzsehengert. fektettünk, a mi szintén czélirányosnak bizonyult. Mindeme munkák, még pedig a szádfalazás, betonozás és kőhányás létesítésének ideje alatt készült el a nagy öblözet rendezése is a leszivattyúzott vízszín adta kedvező helyzetben. Az árvízokozta kő- és homokhalmot, mely hatalmas torlaszként állta el az öböl alsó teljes szélességét, tervszerűen eltávolítottuk s nagymennyiségű anyagát az elmosott kétoldali partvonal feltöltésére és beburkolására fordítottuk. Ugyanez idő alatt a zsilip kapuszerkezetét, mely nagy szélességű méreté-