Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - VII. Biró Elek: Czementlé besajtolása a bősárkányi szivattyútelep alapjába

151. csatornába érkező belvíz túlmagasra fel ne emelkedhessék, javasolta, hogy a főcsatornának tehermentesítlietése végett már korábban megtervezett bősárkány-rétii oldalcsatornát minél előbb építsük ki. Mivel azonban a javasolt munkálatok nagyon drágák s a bajt teljesen nem szüntetnék meg, javasolta, hogy a részletes tervek és költségvetés elkészítése alkalmával tegyük tanulmány tárgyává, vájjon nem czélszerűbb-e az egész szivattyútelepet a már nagyon megbolygatott altalajról megbízhatóbb altalajú helyre áthelyezni, hol a most szerzett tapasztalatok czélszerüen felhasználhatók. Meg kell itt említenem, hogy a szivattyútelepnek áthelyezése legkevesebb 150—160 ezer koronába kerülne. Javasolta egyúttal, hogy a felmerült kérdésnek teljes megoldása végett más mérnökök szakvéleményét is kérje ki a társulat, mert nem lehetetlen, hogy a bajok helyes felismerésével sokkal kisebb költségbe kerülő megoldást is kaphatna a társulat. A javaslat beérkezése után megbíztuk a helyi viszonyokat ismerő és a vasbetonépítkezésben tapasztalt egyik mérnökünket, hogy a kérdést sürgősen tanulmányozza, keressen olyan megoldást, a mely az előbbinél jelentékenyen kisebb költséggel megnyugtató eredményt ígér. Az általa elkészített tervnek a veleje az, hogy az utóágyazatba, reá keresztirányban, a főfalak alapjánál 09 méterrel mélyebbre lenyúló, 4 méter széles, 15 m hosszú vasbetonfogat létesítsünk, melynek 45° fok alatt hátra hajló 5 5 m hosszú szárnyai a védőtöltés alá is * benyúlnának. E vasbetonfognak a rendeltetése az lenne, hogy a víznek a közlekedését a szivattyútelep alapja alatt megakadályozza. A vasbetonfog létesítése után pedig a szivattyútelep alatt levő hézagoknak betonnal való kitöltését tervezte. I Ennek a jóval olcsóbb és elég jó közepes eredményt igérő tervnek keresztülvitele azonban igen nagy bontakozást kivánt volna, és a szivattyútelepet nagyon hosszú időre elvonta volna rendeltetésétől, a mit pedig a szivattyútelep működéséhez fűzött nagy gazdasági érdekekre való tekintettel megengedethetőnek nem tartottam, miért is kénytelen voltam újabb és gyorsabban végrehajtható megoldás után kutatni. Kutatásom között eszembe jutott az, hogy Lenarduzzi János vállalkozó, a kit az alsócsallóközi társulatnál igen nehéz altalajviszonyok közt létesített 4 nagy szivattyútelepnél mint teljesen megbízható gyakorlati érzékű betonépítkezőt ismertem meg, ki munkálatai közben már sok tapasztalatot szerzett — minden valószínűség szerint tudja, hogy miképen kell az ilyen — a víz által némileg már kiüregelt —- betonépítmények alapját kellőleg biztosítani. Lenarduzzi János a hozzá intézett kérdésemre szives volt a helyszínére kijönni és a szivattyútelep terveinek megtekintése, az eddig teljesített javító munkálatok történetének meghallgatása és a helyi viszonyoknak részletes megvizsgálása után kijelentette, hogy a baj nem is olyan nagy, mint a minőnek mi képzeltük és hogy ő hajlandó a helyreállító munkát teljes jótállással végre is hajtani akként, hogy a szivattyútelepnek alapjai alól 4 db 6—8 méter mélységre lesülyesztendő és sűrűn kilyukasztott vaslemezből készítendő kútnak állandó szivattyúzása által eltávolítja a vizet, az ekként szárazzá tett betonépítményeket azután behatóan megvizsgálja és ennek alapján megállapítja a helyreállításhoz szükséges munkálatokat, ha