Vízügyi Közlemények, 1916 (6. évfolyam)

2. füzet - IV. Wolfsholz Ágost: A czement-besajtoló eljárás, fordította: Bartus Adolf

142 eljárás, mely különösen magas hegyvidékeken pl. Délnémetország, Svájcz, Svédés Norvégországban nagy jelentőségűnek Ígérkezik. Az Alpok folyóinak medre ugyanis nagy sziklatömbök alkotta, vastag hordalékból áll, mely a folyó fenekétől gyakran 30—50 m mélységre ér le a termett szikláig. Völgyzárógátakat ilyen talajon eddig úgy alapoztak, hogy a hordalékon keresztül, légnyomással hatalmas vasbetonszekrényeket sülyesztettek le, melyek oldalaikon hornyolással vannak ellátva, hogy egymásba fogózó, egységes zárófalat alkossanak. Ennek a zárófalnak építése azonban nehéz és költséges; azonkívül a szekrényekkel csak 35 m mélységig mehetnek, mert a munkásoknak ebben a mélységben már 4 légköri túlnyomásban kell dolgozniok. Az új építő eljárás szerint a medernek 12—20 wi szélességben parttól partig terjedő szalagjában, egymástól 1 — Г5 m távolságban csöveket vernek le, még pedig eleinte csak néhány méternyire a hordalékba. Minden csövön át robbantótesteket eresztenek le, a. csöveket kissé felhúzzák és azután a testeket felrobbantják. A robbanás a hordalékágyat méternyi mélységre összezúzza és apró kavicscsá morzsolja, mire a csövet könnyen ismét lejebb verhetik. Erre újabb robbantó testeket eresztenek le és a műveletek ismétlésével a csövek könnyen verhetők le a sziklás talajig. A zárógátnak a sziklával való erős, fogazott összekötésére még a sziklát is méternyire bemélyesztik. Miután ily módon a parttól partig terjedő munkahely sziklatuskóit kavicscsá zúzták, megkezdik a habarcsnak besajtolását vascsövön át, melyet a szikláig vertek le. A habarcs alulról felfelé haladva a kavicsot egységes szilárd betonná köti össze. A habarcs besajtolását addig folytatják, míg a betonfal a meder fenékszintjét el nem érte, csak a középen marad egy végigmenő С rész (13. rajz) kibetonozás nélkül. Az alap tehát eleinte két részből áll. Később ezt az 1-5—20 m széles középső részt kiássák a szikláig. Ezzel mód van arra, hogy a kétoldali beton minőségét és tömörségét pontosan megvizsgálhassák és lia kell, a hibás betonrészeket megfúrással és czemet-besajtolással kijavíthassák. Ez a középső szalag vasoszlopok felvételére is szolgál, melyek a völgyzárógát felső részének állóságát hivatvák biztosítani. E vasszerkezetek elhelyezése után a középső részt a rendes módon kibetonozzák, így keletkezik parttól partig teljesen tömör, a sziklába fogazott és horgonyzott zárófal, amilyen ugyanoly biztonsággal, pénzzel és idővel való takarékossággal semmiféle más módon nem építhető. Természetes, hogy e röviden leírt eljárás nemcsak völgyzárógátaknak, hanem pilléreknek, hídfőknek kemény kavicsban való alapozására is alkalmazható, a mi szintén jobb, mint a szekrények sülyesztése. Bányaaknák- és kutaknak repedéses kőzetben való lemélyítésére szintén igen alkalmas az új építő eljárás. Az előzőkben a czement-besajtolásnak számos alkalmazását irtuk le, de az összes lehetőségeket ezzel nem merítettük ki. 13. rajz. Völgyzárógát építése hordalékban, czement besajtolással.